2x2=3?!

Nos, ismét egy érdekes tapasztalat, sosem gondoltam, hogy ilyennel valaha is lesz dolgom.
Tehát, elmentem pénteken egy kocsmába. Ilyen már történt eddig is, de amit most mondani fogok, olyan még nem. Egy hapi bebizonyította nekem, hogy ha leteszek egymás mellé 2 mágnest, meg még kettőt, akkor tulajdonképpen csak három lesz az asztalon. És meg is magyarázta, hogy ez nem trükk!! Azért van ez, mert Japánban ugye nagyon sok a törésvonal, amin keresztül a Föld mágneses tere elszivárog. Eddig OK, erről már többször hallottam. Csakhogy Japánban olyan sok a mágneses elszivárgás, hogy a 25%-ot is meghaladja kicsivel. Ezért, minden negyedik mágnes eltűnik! Ilyet...tudtam, hogy Japán egy very érdekes kántri, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire. Természetesen arról tudtam, hogy a '60-as években majdnem becsődölt az ország emiatt, mert a mágnesgyárak rettentő veszteségesek voltak, de nem jutott el a kis agyamig, hogy ez valóban így van...ehhez kocsmába kell menni. Na ugye, mégsem olyan haszontalan dolog az a kocsmázás!

A kép nagyjából mindent megmagyaráz.

a nyolclábú merénylő

Körülbelül 17.4 cm-re sem kívánom magamtól azt a pókot, ami megpróbált bevadászni tegnap éjjel. Szinte le lehetett olvasni a csáprágóiról, hogy "Hú, mekkora, ezt megeszem!". Még jó, hogy a sötét évszakban vagyunk (ja, mert tudjátok, itt Japánban fél évig sötét, majd fél évig világos van), így el tudtam szelelni, kezembe venni a papucsomat, és szétloccsantani az agyvelejét ennek az életemre törő gyilkosnak! Rémisztő. Ma eddig egész nap azzal foglalkoztam, hogy megsemmisítsem a maradványokat, és hogy megelőző óvintézkedéseket tegyek. Még itthon elvégeztem egy tanfolyamot, ami kezembe adja a lehetőséget, hogy beriasztózzam az egész szobát. A legkisebb mozdulatra is 300 éles penge repül ki az előre taktikusan elhelyezett tartókból, így lefejezve, szétaprítva bármilyen támadót. Magamat pedig, nehogy én essek áldozatul, leszíjazom éjszakára, így mozdulatlanul tudom tölteni az egész éjszakát. Basszus, ezért utálom az esőerdőket...az embernek sosincs nyugta.

A kolesz húsvéti menüje pedig a következő:

Boldog Karit

Mindenkinek Boldog Karácsonyt!

Ne csodálkozzatok, hogy előbb mondom két nappal, de tudjátok, az időeltolódás miatt van ez. Fú, olyanokat kaptam...pl egy batikolt pólót, egy rövidre vágott farmert, mellé egy spanglit, meg valami tuti napszemüveget. Ezek a japán tanárok rohadt rendesek!!!
http://www.youtube.com/watch?v=OA6EHCrgZC0

準備

Szia Mindenkinek

Amint láthatjátok beindult a készülődés itt is. Japánban sokkal komolyabban veszik a Karácsonyt (kuriszumaszu-t), mint Európában. Mindenkinek minimum 100 ezer Ft értékben kell ajándékot vásárolnia, még a gyerekeknek is. Nekik persze a szülők adnak pénzt, és általában egymásnak vesznek olyan ajándékot, amit maguknak akarnak, utána meg elcserélik őket, így olyan, mintha magukra költhették volna azt a sok pénzt. Ilyenek a japán gyerekek, letojják a szüleiket, ami mondjuk nem csoda, mert Japánban mindig is így volt. Ez az ún. ie-rendszer, azaz, hogy minden fontosabb, mint a család. Évezredes hagyomány, és bár nem a legszebb, de régi!!!Hát, igen, tudom, nem olyan, mint nálunk, otthon.
Szóval egyrészt sokat költenek az ajándékokra, másrészt Szenteste tömve vannak a Casino-k, ugyanis ez is régi hagyomány (már kb az 1700-as évek óta), hogy 24-én este elmennek, és eljátsszák a pénzüket különböző helyeken. Természetesen nyeremény nincs, hisz az a legnagyobb ajándék, hogy másokon segítesz. azáltal, hogy elveszted a pénzedet. Őrület, hatalmas BULÍ!
Szóval nem semmi ez, ja és a képen egyik csoporttársam, akit véletlenül karácsonyfának nézett egy elsős csaj, és ráaggatott minden szart. Gondoltam lefotózom, hisz ez olyan VICCES:D
Akit jobban érdekel a Karácsony, annak ajánlom a következő honlapot (ahonnan amúgy csomó mindent meg lehet tudni):
http://uncyclopedia.wikia.com/wiki/Christmas

Tüsszentés

Bizonyos elméletek szerint a földi élet az űrből származik, mondjuk úgy, nem "home-made" (hogy "hand-made"-e az más tészta...).
Természetesen ez számunkra nem érdekes, ugyanis az ember biztosan itt alakult ki, mi nem az űrből érkeztünk. Viszont ha jobban meggondoljuk, elméletünk szerint vannak olyan parányi lények, s talán egészen a közelünkben, melyeknek rokonai megjártak más galaxisokat, sőt, talán egy űrbéli intelligens élőlény tüsszentette rá az előtte repülő kavicsra, épp mielőtt egy meteor cafatokká zúzta volna bolygójukat, hogy útnak indíthassa a követ, mely végül kikötött a kék bolygón.
Ha viszont így volt, akkor sosem tudhatjuk hány ilyen meteor indult útnak a világegyetemben, s hány ért célt olyan helyen, hol gyökeret tudott verni egy tüsszentés igazi áldozata.
Elgondolkodtató, hogy akkor mi a helyes: a földre, vagy zsebkendőbe tüsszenteni? Bármikor jöhet egy nagyobb erő által vezérelt meteor, hogy "kiköltöztessen" minket innen, át, egy másik helyre, míg ez helyrejön, s míg azt elhasználjuk. Vajon a többi "rokonunk", akik szintén az adott tüsszentésből alakultak ki, hogy bírják? Hogy állnak? Merre vannak? Miben hisznek?

Ma néztem a felhőket

Csak néztem őket. Ki lát bennük alakokat?
Én csak formátlan, mégis kezdettel és véggel rendelkező puhaságukat értem.
A felhők alakja nem magukból, de az emberekből alakul ki, mi látjuk bennük azt, amire elménk rávezet.
Kérdésem, hogy vajon nem így van-e mindennel?

Kirándulás

Sziasztok
Voltam megint kirándulni, de most nem a városban, hanem vidéken. Szép volt, mert sütött a nap, de hideg is volt, úgyhogy vittem pálinkát, amit még itthonról csempésztem ki.
Tehát a program a következő volt:
09:37 felébredtem
09:55 kikeltem
10:11 visszafeküdtem
10:28 megint kikeltem
10:45 elhatároztam, hogy elmegyek kirándulni
10:47 láttam, hogy kint hideg van, ezért elhatároztam, hogy viszek pálinkát
11:37 elindultam
17:51 hazaértem
17:55 lefeküdtem.
Valami fantasztikus a táj, bárcsak ti is ott lehettetek volna. Na de persze nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint én.
Ha gondoljátok írok részletesebben is a kirándulásról (mert ugye ilyeneket nem írtam le pontosan, hogy mi volt rajtam, merre állt a hajam, balra, vagy inkább kicsit jobbra, JA, meg hogy nem találtam a zoknim párját, úgyhogy felemásat vettem fel, meg ilyenek). Akit érdekel, jelezze, és összeállítom mi is volt pontosan.
Hali

Ja, és amúgy olyan buliban voltam, hogy az csak na. Ettem szusit (寿司), meg tévépaprikát. Ja, és végre ittam teát. Kegyetlen buli volt. Annyit pisáltam utána, mint egy afrikai türannosz rex (tudjátok, az a régi fajta dinoszaurusz).
De azért szomorú is voltam!
Na jó, megyek és megcsiszolok egy tölgyet.

Keretek közé szorított ábraként nehéz értékelni a most végbemenő változásokat. Mégis megpróbálom: a büdös szájbahelyezett ku*va életbe. Otthagyott...Anyu! Otthagyott!!!
Most csak azért osztom ezt meg veletek, mert tudom, hogy ti is szerettek engem, érzéseim rátok is tartoznak, felelősséget kell vállalnotok szellemi, és érzelmi téren is irántam. Hogy lehet ilyen szemét az élet. Elgondolkodom, hogy van valami, ami nem is látszik. Azt hiszem mégis hazamegyek. Vége mindennek.

Naggyon durca a gesztenye, mert összejöttem életem lányával! 181 centi magas, nagyon csinos, kedves, szóval tudjátok...egyszerűen olyan jó odabújni hozzá...meg együtt fagyizni, de nagyon szeretem meghívni én.
Szóval aki arra számított, hogy hazamegyek, annak rossz hírem van: nem megyek haza. Aki pedig arra számított, hogy nem megyek haza, annak számára jó hírem van: nem megyek haza.
Olyan okos ez a lány...igazából Bei Bey nek hívják, de mivel ezt csomóan nem tudták megjegyezni, ezért mindenki csak SailorMoon-nak hívja. Nem kedves? Engem Songohannak hív...azért mert izmos vagyok, de ugyanakkor olyan kedves, mint egy kis gyermek.
Múltkor voltunk táncolni, de én nem tudok. Azt mondta olyan vagyok, mint egy kis gyermek. Nem kedves? Jaaaj, kedves barátaim, folyton csak rá gondolok, én úgy szeretem.
Most már csak róla fogok írni.

A múlt héten voltam

Sziasztok

Bocsi, hogy ijen sokájig nem jelentkeztem, de nagyon sok dolgom volt az elmúlt héten, például megitattam a kecskéket, és hát a László nap is durva itt Ójtában.
DE! Volt kara okézni egyik nap!!! Életemben először! Eszméletlen buli volt, felelythetetlen élmény. Ojanokat énekeltem, mint Japán-Japán Charlie-tól, és a Táncoló Űrsisakok, de ez a kara okés fickó saját száma, de ezt csak azok tudhatják, akik itt élnek, akik otthon élnek, azok ezt nem tudhatják. De nekem annyira jó itt, this is my dream to live here FOREVOR! (Bocs, aki nem tud angolul: disz iz máj drím tu liv hír forevör - azaz: ez az álmom, hogy itt élhessek ÖRÖKRE! a forevor azt is jelenti, hogy örökké, nem csak hogy örökre).
Szóval azt hiszem asszimilálódtam már eléggé, hogy nyílt téren púzzak, és ráfogjam másokra.

- Még egy kis zöldséget?
- Nem, köszönöm, de én csak húst és gumicukrot eszem.
- Nananaa! Csak hogy tudd, a zöldség finom!
- Hohohóó, engem nem olyan könnyű meggyőzni, még itt Japánban sem!
- Láttál már Japán kopaszkígyót?
- Igen, de még a restauráció előttit. De állítólag már akkor is vették, mint a cukrot...
- Igen, ezt jól tudod. Látom te igen jártas vagy a szociológiában és a kereskedelemben egyaránt, na de hogy még a japán jellegzetességeket is így tudod!
- Igen, mert egyetemen tanultuk ezeket. De ezt a kultikus mitológia 2-n vettük, nem a kereskedelmi háló nevű órán. Ott mást vettünk.
- Örülök, hogy téged küldtek Japánba - mondta a konyhásnéni.

Jahhhahhhaaa! Majdnem elfelejtettem teljesen, örökre!
Tudtátok basszus, hogy Japánban raknak répát a levesbe? Olyan, mint itthon a jó nyingjós ráfalarti egyszerkocsonyált bakkerházi tivadaron csapott rókaszelencéjit!

Nah, hát azért nem írtam eddig, mert elmentem egy doktorhoz, gyógyírt keresni a falfóbiámra. Kiderült, hogy ez nem is falfóbia, hanem egy baromi ritka vírus...de persze pszichikai hatása is van. Szóval olyan, mint a fű.
Namármost, azt mondja nekem múltkor egy haverom:
- Hé, hogy vagy?
- Kösz, nem kérsz salátát? És jeget az uborkádba? - mondtam én.
Szóval az orvos azt tanácsolta, hogy inkább menjek el egy jó sok falhoz, ami két-három részletes tanácsadás. Persze én, még jó, hogy ilyen előrelátó vagyok, még otthon utánanéztem a falaknak (mert ugye már akkor is tudtam, hogy ha valahol, hát akkor Japánban tuti, hogy falra fogok bukkanni...), és megtaláltam egyet, Sikoku szigetén, az egyik aquaparkban. Na, gondoltam összekötöm a kellemeset a hasznossal, felmentem rá, azt kék lett. Lecsúsztam, és mit látok? Elmúlt a falallergiám!!! Megtapsoltak a kis doktorkák, levették a buta zöld kalapjukat, csavarintottak egyet fülük hegyén, és együttesen ezt kiáltották:
- Répa!
Utólag tudtam meg, hogy erre a helyes válasz a "Virsli!" lett volna.

Ma voltam a belvárosban. Vettem 3 halat, hozzá lepényt, és desszertnek boroskólát. Helyi specialitás, a lá city-combo. A vendégszeretet rendkívüli, minden lány ölelget, és olyan divatos mindenki, hogy még a fiúk is ki vannak sminkelve. Életemben először érzem, hogy ledönthetetlen kulturális fal van, valahol köztem és köztük. Többnyire ez nem érdekelne, de nem volt sok időm a belvárosban, mert el kellett mennem a külvárosba, ezért örültem volna, ha nincs fal, de mivel volt, így hiába örültem volna, mert nem lehet a falat lebontani olyan könnyen, és ráadásul ki voltak sminkelve, én meg nem, tehát még csak át sem tudtam mászni a falat, ezért le kellett volna bontani, de nem volt nálam smink, így a fal csak állt, csak állt...én pedig egészen kis korom óta félek a falaktól, szóval gondolhatjátok...

Kábeltévé

Itt lakom

Megérkeztünk a koleszba. Egész jó, csak sok a kö***g. Szép meg minden, a menza is király, képzeljétek csülök van minden pénteken!!!!! A kedvencem!!!
Szóval eddig minden jó, remélem így is marad, mert ha nem akkor aztán...........
Tök jó, mert van egy strandpapucsom, azzal szoktam lecsapni a macskákat. Kemény-kemény.
akkor amint történik valami izgi, jelentkezem, okééka?

Vikó

Az első ÁBC

JAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJJJJJJJJJJJJJJJJJJJ, de izgi.


Itt vagyok végre japánban. Tök cukker. Welcome, hello. Kicsit izgulok. Ezt a képet egy sima éjjelnappaliban csináltam. Nem Zsír???? Japánban még az ÁBC-k is tök stílusosak. Mindenkinek ajánlom Japánt, akinek van stílusa.