2010年2月21日日曜日

Kappanhangú ráspoly

Óóóóó, énekelem a kekszemmel a reszelők éji daláát! Kérlek a palacsintákon ne húzzatok engem ááát! Kijártam már 4 iskolááát! Tekintettel legyetek rááám!
Kivénhedt kecskék tanuljatok illemet! Ne nézzétek a női melleket! A női mellek maradjanak helyükön! Különben mindegyiket légpuskával kilövöm!
Egyszeri bandita srófol mereven, anyja-apja hancúroz a kereveten, szárított macska hever ernyedten, mellettem, mellettem.
Kiléptem az iskolából, jófejségből, nem magányból, megtanítom magam élni, emberien rap-zenélni.

Ezt mondta nekem a Mukasi szenszei a folyosón, szerintem beszedett valamit. Ja, ő a rébusz-tanár, a titok tanszéken. Azt nem csípem azt a tárgyat, mert a vizsga meglepetés lesz...szóval bármi lehet. Ki tud ilyenekre felkészülni? Ezért szívás ez a suli, mert csomó baromságot kell tanulni. Miért nem lehet csak kizárólag pénzt kapni folyamatosan?? Sosem értettem ezt az egészet.

Na mindegy, magamról annyit, hogy jól megvagyok, sokat sportolok, csúzlizok, meg mostanában kijárok a tókai-tóra kacsázni reggelente. Ott van egy lány háza, asszem egy uzsorás vette neki, aki csak a szex miatt tartja ott. Na, ezt a faszit se értem...minek neki egy csaj a szexhez?? Szóval ez a csaj nekem tetszik, de nem tudom mit tehetnék. Múltkor megmentettem a papagáját, mert meg akarta enni egy macska. Kicsit véres lettem, de odaadta a keszkenőjét. Hú, annak milyen zsenge illata volt ám! Minden nap magammal hordom. Ma nem.

Szóval megcsapott a szerelem, de tök mindegy, mert felvettek Lipcsére az orvosi suliba, és két hét múlva indulok, úgyhogy nem engedhetem meg magamnak az emberi érzelmeket. Meg mondjuk mivel orvos leszek, amúgy sem. Szóval ennyi, kösz a boldogságot, meg mindent.

Kegyes Tárna

Összevetek mindent. Helló



Jártam ma a parkban. Összefutottam egy emberrel. Éééés, megbeszéltem vele, hogy én nem Tokióban születtem, de nem hitte el először, mert olyan folyékonyan iszom szakét (a szaké bambuszból és tarajos gőtéből készült párlat, legalább 99%-os alkoholos délutáni üdítő). Szóval a csávó teljesen makkant volt, mert nem hitte el nekem, hogy nem Japán vagyok (Tokió országa), pedig hitegettem magyarul, csehül, svédül, görtül, csóful, zéül, kaperül, de csak nem hitte el. Erre bevetettem azt a fegyveremet, ami ilyen esetekben mindig működik: elmondtam egy haikút. Na, erre már felkapta a fejét: hú, egy haiq!!
Rémköppentem kettőt, rázalcoltam a mókjára, mondja nekem pé, erre én csökkentem, de nem adtam meg neki ami jár. Kegyetlenül kivégeztem, sub-zérós brutality.
Parkba hányt orsó.

2010年2月20日土曜日

Tropzeklifoy Irgenhörr csikroven ráp

Ez a kedvenc mesém:


tenksz to: Tóth, a Más

2010年2月16日火曜日

Tunguz kánikula

Ma estem másodszor pánikba.
Az elsőt nem mondom el, mert akkor még nem Japánban voltam, tehát az szar.
A második viszont most volt.
Beszálltam a liftbe, ami egy nagyon magas épületben közlekedik fel. És le. Én meg beszálltam ebbe. Épp felfele mentünk, mert arra vezetett utunk, volt velem egy törp, egy tünde, meg egy ember. Iszonyú félelmetes volt, gyorsan ment. Ez haradzsukuben volt, ami japán fővárosa. Marha magas épületek vannak ott, van ami meghaladja a 11 emeletet!!! Na, pont egy ilyenben szálltunk be a liftbe, hogy majd aztán ledobjunk a tetejéről valamit, amit nem mondhatok el, hogy mi volt.
Szóval mentünk felfelé, közben magunkkal kellett viaskodnunk, hogy meg tudjuk állni a kísértést, ami afelé a valamifelé vonzott. A legnagyobb cink, hogy nálam volt elrejtve...(amúgy ha az ujjadra húzod, akkor gyűrű lesz belőle, de ennél többet nem mondhatok).
Szóval mentünk felfelé, és ekkor beleszállt egy csótány a liftbe. Mármint oldalról, mert ez egy kétfejű, repülő csótány volt, kb 744 kilogrammos. Nagy! Ekkor még nem is volt tele a naci, de amikor a tünde előkapta a nyílpuskáját, a törp a szekercéjét, az ember meg a polgári törvénykönyvet, akkor már tudtam, hogy én sem bújhatok ki ez alól. Úgyhogy elővettem egy szótárt. Na, azanyád, olyan jodzsidzsukugokat kántálok rád, hogy kitagad a család! Csak azt hiszed, kisöcsém. Mintha a csótány tudta volna mire készülök, egyből felém repült, és kiharapta a nyelvemet!!! Lőttek az idézésnek! A francba!
Na, ma ettől estem pánikba. Hálistennek a fánkot nem tudta elvenni...JAJ, BASSZUS, KIMONDTAM!!!

2010年2月14日日曜日

tüdő-rap

csigabiga-lónyál
anyád megint lófrál,
itt egy világportál
dobostortát toltál?

Ránézek a meccsre
kimegyek majd este
falazatot festek
értve vagyok, seggfej?

Japán az az élet
nem érted vagy érted?
Hiába is nézed
az ott nem egy képlet!

A képlet az élet
a neveden lécek
testeden egy fészek
Lakatos Dezső.

Ezt reppeljétek el, és találjátok meg a kakukktojás-sort!!! Nem nehéz, adok segítséget is:

Kétszeres szorzó

Spontán életet élek itt Jappánban. Tizenhét aranyérmet kaptam eddig, ugyanis itt minden hónapban adnak aranyérmet a külföldieknek, ha nem szólalnak meg jappánul. Na, nekem ez olyan jól megy, hogy többen azt hiszik az egyetemen, hogy néma vagyok. Nem csak jappánul, de sehogy nem beszélek. Se magyarul, se olaszul, se kirgizül, semmiféle altáji nyelven, németül sem, olaszul sem, gépnyelven sem, hula-hulául sem, észtül sem, oroszul igen. Szóval mindent összevetve nem vagyok egy szószátyár kuglijancsi. Tudom, erre most sokan azt mondanátok, hogy "böff", de bocsássátok meg nekem, igenis igen.
Visszatérve a japán zsurnálhoz, a japániak nem szeretik a külföldieket. Van olyan például, hogy itt élő külföldi családok által szervezett vallási összejövetelre kézigránátokat hajítanak, és akkor meghal sok ember. Kegyetlenek a japánok, de nem isznak vért. Ez tévhit.
Tudományosan bizony ított, hogy japánok is génekből állnak. Na, pont ma beszéltem egy tanárommal, Higasi "Ébenfa" Judy szenszejjel, aki félig magyar félig román-japán, és ő aszt mondta, hogy ez szinte biztos, hogy nem. És ebben a pillanatban az akaratával elpattintott egy kőkorszakot. A kora ellenére fiatalosan pattog, nem tudom mit akar. A gének sokkal régebb óta léteznek a szervezetünkben, mint a japánok, tehát hogy lehetnének ők is génekből?? Józan paraszti érvelés kell az egész miskulanciához. Ki lehet számítani, nem bonyolult ez.

Aztán meg itt van a bor. Na, "aki bort iszik, vért hány", tartja a jappán mondás (japánul: 思案投首 kiejtés: asznas-grümbatull). Én ebben sem hiszek, hívjatok nyugodtan szkeptománnak.

Viszhall.

2010年2月10日水曜日

Megvaaan a izé

Kitaláltam: színész leszek. Van itt egy csajgány, neve: Paddington Lowe Pricollete Johhnyfer Jiselle, de én csak X-nek hívom. Szóval ez az X szerepel egy shówba, ja mert ő japán, és az anyja nyelve is az. Tehát neki nem para. De mondta, hogy kellenek olyan emberek, akik tudnak japánul, de akcentussal, vagy kemény palócos tájszólással. Mivel nekem mindkettő megvan, ezért önéletrajzot sem kell írnom. Mondjuk ez jó, de mondjuk van otthon 4-5 a polcon. A lényeg, hogy elmennék a shówba, és kérdezne a műsor vezető, aki mondjuk olyan mint a Fábry, és nekem meg válaszolni kőne. Nem para, hiszen tudok disztingválni. Meg jó a humorom is, legalábbis szerintem. Havi 200 ezer jent fizetne, az emg nem semmi, mongyuk az adó után csak 80 ezer, de az is elég, simán. A semmiért...
Ja, azt elfelejtettem, hogy meztelenül kéne, de az sem gond, hisz úgyis mindig meztelen vagyok a ruha alatt. Ja, meg persze a hülyék kedvéért mondom csak (már bocsi, de ez alap), hogy itt mindenki meztelenül jár, mert olyan trópusi az éghajlat, hogy bármiben egyből megyúlladsz, olyan meleged lesz.
Szóval várjatok csak, leszek én még gazdag!!!