Végre megtaláltam a rüszmeteget, aki helyettem, és az én nevemben gyökérkedik a bloggomon. Jól kitapostam az egere bal gombját, mert én egy acél guy vagyok!
Na, most végre leírhatom mi volt velem az elmúlt néhány hétben. Szóval volt a karácsony, ott ettem egy P-nis nevű sütit, valami amerikai csávó (asszem Steve- Sztív) volt a neve. Ő adta nekem, azt mondta van benne meglepetés. Hát nem sok volt, mert csak szédültem, ja és nem tudtam abbahagyni a röhögést.
Utána szilveszterkor vettem egy üveg pezsgőt, de még mielőtt kibonthattam volna, elémállt egy nindzsaszamuráj, és elvette tőlem. Az a baj, hogy túl keménynek tűnt, csont-fekete ruhában volt, és szaladt, mint az ökör. Na mondom...vigyed, az anyád keservit, több is veszett Szekigaharánál...(ott volt egy világháború, most nemtom melyik).
Aztán év elején volt két zéhá, az egyiken 4, a másikon 7 kandzsit (japán betű, kb. 100 millió van belőlle, de ebből asszem csak 40-et kell tudni, a többi tök fölösleges). Szóval megírtam ötösre (amit itt RH+ nak neveznek), mondjuk nem mondom, hogy olyan nehéz lett volna. De kb ilyeneket kell tudni: 目,日,口. Most érted, hogy jegyzed meg, hogy melyikbe hány vonal van??? Amúgy balról jobbra skubi, napszer, és kenyérleső. Rohadt nehéz ez, én mondom. Kicsit bánom is már, hogy nem valami manager-képzőbe mentem...a haver aki odajár egész nap csak lóbálja a controllert, én meg szívok, mint a...mint a...szóval szívok.
Najó, bocs a sok szövegért, de annyi minden történt, láthatjátok, hogy le sem tudom írni. Végezetül egy kép a karácsonyi partiról:
0 件のコメント:
コメントを投稿