Ma estem másodszor pánikba.
Az elsőt nem mondom el, mert akkor még nem Japánban voltam, tehát az szar.
A második viszont most volt.
Beszálltam a liftbe, ami egy nagyon magas épületben közlekedik fel. És le. Én meg beszálltam ebbe. Épp felfele mentünk, mert arra vezetett utunk, volt velem egy törp, egy tünde, meg egy ember. Iszonyú félelmetes volt, gyorsan ment. Ez haradzsukuben volt, ami japán fővárosa. Marha magas épületek vannak ott, van ami meghaladja a 11 emeletet!!! Na, pont egy ilyenben szálltunk be a liftbe, hogy majd aztán ledobjunk a tetejéről valamit, amit nem mondhatok el, hogy mi volt.
Szóval mentünk felfelé, közben magunkkal kellett viaskodnunk, hogy meg tudjuk állni a kísértést, ami afelé a valamifelé vonzott. A legnagyobb cink, hogy nálam volt elrejtve...(amúgy ha az ujjadra húzod, akkor gyűrű lesz belőle, de ennél többet nem mondhatok).
Szóval mentünk felfelé, és ekkor beleszállt egy csótány a liftbe. Mármint oldalról, mert ez egy kétfejű, repülő csótány volt, kb 744 kilogrammos. Nagy! Ekkor még nem is volt tele a naci, de amikor a tünde előkapta a nyílpuskáját, a törp a szekercéjét, az ember meg a polgári törvénykönyvet, akkor már tudtam, hogy én sem bújhatok ki ez alól. Úgyhogy elővettem egy szótárt. Na, azanyád, olyan jodzsidzsukugokat kántálok rád, hogy kitagad a család! Csak azt hiszed, kisöcsém. Mintha a csótány tudta volna mire készülök, egyből felém repült, és kiharapta a nyelvemet!!! Lőttek az idézésnek! A francba!
Na, ma ettől estem pánikba. Hálistennek a fánkot nem tudta elvenni...JAJ, BASSZUS, KIMONDTAM!!!
Jaj, ez mind akkor történt, amikor ma együtt voltunk a liftben? Mondjuk, nekem úgy tűnt, hogy lefelé megyünk, de lehet, hogy csak a kulturális különbség miatt gondoltam így.
返信削除De hogy a csótányt, hogy nem vettem észre?!