Kétszeres szorzó

Spontán életet élek itt Jappánban. Tizenhét aranyérmet kaptam eddig, ugyanis itt minden hónapban adnak aranyérmet a külföldieknek, ha nem szólalnak meg jappánul. Na, nekem ez olyan jól megy, hogy többen azt hiszik az egyetemen, hogy néma vagyok. Nem csak jappánul, de sehogy nem beszélek. Se magyarul, se olaszul, se kirgizül, semmiféle altáji nyelven, németül sem, olaszul sem, gépnyelven sem, hula-hulául sem, észtül sem, oroszul igen. Szóval mindent összevetve nem vagyok egy szószátyár kuglijancsi. Tudom, erre most sokan azt mondanátok, hogy "böff", de bocsássátok meg nekem, igenis igen.
Visszatérve a japán zsurnálhoz, a japániak nem szeretik a külföldieket. Van olyan például, hogy itt élő külföldi családok által szervezett vallási összejövetelre kézigránátokat hajítanak, és akkor meghal sok ember. Kegyetlenek a japánok, de nem isznak vért. Ez tévhit.
Tudományosan bizony ított, hogy japánok is génekből állnak. Na, pont ma beszéltem egy tanárommal, Higasi "Ébenfa" Judy szenszejjel, aki félig magyar félig román-japán, és ő aszt mondta, hogy ez szinte biztos, hogy nem. És ebben a pillanatban az akaratával elpattintott egy kőkorszakot. A kora ellenére fiatalosan pattog, nem tudom mit akar. A gének sokkal régebb óta léteznek a szervezetünkben, mint a japánok, tehát hogy lehetnének ők is génekből?? Józan paraszti érvelés kell az egész miskulanciához. Ki lehet számítani, nem bonyolult ez.

Aztán meg itt van a bor. Na, "aki bort iszik, vért hány", tartja a jappán mondás (japánul: 思案投首 kiejtés: asznas-grümbatull). Én ebben sem hiszek, hívjatok nyugodtan szkeptománnak.

Viszhall.