Keretek közé szorított ábraként nehéz értékelni a most végbemenő változásokat. Mégis megpróbálom: a büdös szájbahelyezett ku*va életbe. Otthagyott...Anyu! Otthagyott!!!
Most csak azért osztom ezt meg veletek, mert tudom, hogy ti is szerettek engem, érzéseim rátok is tartoznak, felelősséget kell vállalnotok szellemi, és érzelmi téren is irántam. Hogy lehet ilyen szemét az élet. Elgondolkodom, hogy van valami, ami nem is látszik. Azt hiszem mégis hazamegyek. Vége mindennek.