Eddig

Eddigi tanulmányaim során itt Japánban jó sokat haladtam. Tulajdonképp a fejlődésről van itt szó. Ez a lényeg, az előrelépés. Sosem szabad lassítani, mindig a maximum felett kell teljesíteni. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Mindig is eszerint éltem. Csak rá kell nézni az eredményekre.
Mindent meg kell tenni a siker érdekében, és hogy minél előbbre jusson az ember. Ha csak az árral úszunk, mi értelme az életnek (amúgy ez az ún. ukiyo-érzés)? Szépen, napról napra, lépésről lépésre kell haladni, és sosem feladni! Bármilyen akadály is gördüljön elénk, mindig meg kell mászni! A jég hátán is meg kell tudni élni. Mindig is ezt mondtam: ganbatte (ezt vizsgák előtt szokták mondani, olyan mint evés előtt a jó étvágyat).
Én sosem lassulok le, mindig 1000-szeres szinten pörgök, még álmomban is ismételek. Igen, hát, nem is mondom az ismétlés milyen fontos. Ez az ember épülésének egyik alapja. A folyamatos ellenőrzés pedig a bizalomé. Hát láttatok-e már olyan állatot, mely a ketrecben marad, ha az nincs becsukva?
Meg kell mondanom, elég büszke vagyok magamra, de nem csak azért mert látni, hogy megérte ide kijönnöm, hanem azért is, amit nem látni. Például amiről eddig beszéltem.
E