Képzeljétek, voltam majmokat nézni egy hegyen (aminek most nem jut eszembe a neve, valami hiej, vagy nem is tudom, de mindegy is, mert az a lényeg, hogy ti még nem voltatok ott). És ott voltak a majmok, és almát ettek, és fúj, de büdösek voltak, mármint majmok, nem az almák. Azt mondta a gondozó (aki egy férfi volt, nagy kalappal, és látszott, hogy valami nagy gond nyomja a vállát. Lehet, hogy elhagyta a felesége, vagy épp a gyermekének vakbél-gyulladása volt. De az is lehet, hogy agglegény, és épp ez a baj, hogy nem találta meg élete párját, pedig annyit dolgozik, rendes ember, a légynek sem ártana. Igen, talán ez a baj. Látszik, hogy eltöpreng: "Talán ez a baj? Kicsit rosszabbnak kéne lennem? Igen, leszarok mostantól mindenkit, csakis én leszek a legfontosabb. Ha macska lép elém, belerúgok. Ha elesik egy néni, kiröhögöm". Szóval elég kész volt) hogy bemehetünk közéjük.
Be is mentem, mondjuk kekszeltem mint az állat, hogy valamelyik torkonharap és elvérzek, de ezek békés makik voltak, sőt, kimondottan olyanok voltak, mintha be lennének drogozva. De volt egy, amelyiknek a szeme se állt jól, nagyon huncut kis példánynak tűnt. Odaugrott mellém, és kikapta a kezemből a táskámat, és amit benne talált az gyorsan a szájába tömte. Még jó, hogy nem votl nálam vibrátor, ehe-ehe. Na, de viccet félretéve, megette az irataimat is, többek között a diákomat. Mondta a gondozó (aki most már kicsit vidámabb volt), hogy megvárhatom, amíg kiszarja, de őt igazából cseszettül nem érdekli. Na, kösz, gondoltam. Ezért el kellett mennem csináltatni egy új diákot. Elmentem egy diákigazolványfényképezőgépautomatához, és csináltattam egy képet. Nem mondom, hogy szar lett, de azért lehettett volna jobb is:S
0 件のコメント:
コメントを投稿