Óóóóó, énekelem a kekszemmel a reszelők éji daláát! Kérlek a palacsintákon ne húzzatok engem ááát! Kijártam már 4 iskolááát! Tekintettel legyetek rááám!
Kivénhedt kecskék tanuljatok illemet! Ne nézzétek a női melleket! A női mellek maradjanak helyükön! Különben mindegyiket légpuskával kilövöm!
Egyszeri bandita srófol mereven, anyja-apja hancúroz a kereveten, szárított macska hever ernyedten, mellettem, mellettem.
Kiléptem az iskolából, jófejségből, nem magányból, megtanítom magam élni, emberien rap-zenélni.
Ezt mondta nekem a Mukasi szenszei a folyosón, szerintem beszedett valamit. Ja, ő a rébusz-tanár, a titok tanszéken. Azt nem csípem azt a tárgyat, mert a vizsga meglepetés lesz...szóval bármi lehet. Ki tud ilyenekre felkészülni? Ezért szívás ez a suli, mert csomó baromságot kell tanulni. Miért nem lehet csak kizárólag pénzt kapni folyamatosan?? Sosem értettem ezt az egészet.
Na mindegy, magamról annyit, hogy jól megvagyok, sokat sportolok, csúzlizok, meg mostanában kijárok a tókai-tóra kacsázni reggelente. Ott van egy lány háza, asszem egy uzsorás vette neki, aki csak a szex miatt tartja ott. Na, ezt a faszit se értem...minek neki egy csaj a szexhez?? Szóval ez a csaj nekem tetszik, de nem tudom mit tehetnék. Múltkor megmentettem a papagáját, mert meg akarta enni egy macska. Kicsit véres lettem, de odaadta a keszkenőjét. Hú, annak milyen zsenge illata volt ám! Minden nap magammal hordom. Ma nem.
Szóval megcsapott a szerelem, de tök mindegy, mert felvettek Lipcsére az orvosi suliba, és két hét múlva indulok, úgyhogy nem engedhetem meg magamnak az emberi érzelmeket. Meg mondjuk mivel orvos leszek, amúgy sem. Szóval ennyi, kösz a boldogságot, meg mindent.
2010年2月21日日曜日
Kegyes Tárna
Összevetek mindent. Helló
Jártam ma a parkban. Összefutottam egy emberrel. Éééés, megbeszéltem vele, hogy én nem Tokióban születtem, de nem hitte el először, mert olyan folyékonyan iszom szakét (a szaké bambuszból és tarajos gőtéből készült párlat, legalább 99%-os alkoholos délutáni üdítő). Szóval a csávó teljesen makkant volt, mert nem hitte el nekem, hogy nem Japán vagyok (Tokió országa), pedig hitegettem magyarul, csehül, svédül, görtül, csóful, zéül, kaperül, de csak nem hitte el. Erre bevetettem azt a fegyveremet, ami ilyen esetekben mindig működik: elmondtam egy haikút. Na, erre már felkapta a fejét: hú, egy haiq!!
Rémköppentem kettőt, rázalcoltam a mókjára, mondja nekem pé, erre én csökkentem, de nem adtam meg neki ami jár. Kegyetlenül kivégeztem, sub-zérós brutality.
Parkba hányt orsó.
Jártam ma a parkban. Összefutottam egy emberrel. Éééés, megbeszéltem vele, hogy én nem Tokióban születtem, de nem hitte el először, mert olyan folyékonyan iszom szakét (a szaké bambuszból és tarajos gőtéből készült párlat, legalább 99%-os alkoholos délutáni üdítő). Szóval a csávó teljesen makkant volt, mert nem hitte el nekem, hogy nem Japán vagyok (Tokió országa), pedig hitegettem magyarul, csehül, svédül, görtül, csóful, zéül, kaperül, de csak nem hitte el. Erre bevetettem azt a fegyveremet, ami ilyen esetekben mindig működik: elmondtam egy haikút. Na, erre már felkapta a fejét: hú, egy haiq!!
Rémköppentem kettőt, rázalcoltam a mókjára, mondja nekem pé, erre én csökkentem, de nem adtam meg neki ami jár. Kegyetlenül kivégeztem, sub-zérós brutality.
Parkba hányt orsó.
2010年2月20日土曜日
2010年2月16日火曜日
Tunguz kánikula
Ma estem másodszor pánikba.
Az elsőt nem mondom el, mert akkor még nem Japánban voltam, tehát az szar.
A második viszont most volt.
Beszálltam a liftbe, ami egy nagyon magas épületben közlekedik fel. És le. Én meg beszálltam ebbe. Épp felfele mentünk, mert arra vezetett utunk, volt velem egy törp, egy tünde, meg egy ember. Iszonyú félelmetes volt, gyorsan ment. Ez haradzsukuben volt, ami japán fővárosa. Marha magas épületek vannak ott, van ami meghaladja a 11 emeletet!!! Na, pont egy ilyenben szálltunk be a liftbe, hogy majd aztán ledobjunk a tetejéről valamit, amit nem mondhatok el, hogy mi volt.
Szóval mentünk felfelé, közben magunkkal kellett viaskodnunk, hogy meg tudjuk állni a kísértést, ami afelé a valamifelé vonzott. A legnagyobb cink, hogy nálam volt elrejtve...(amúgy ha az ujjadra húzod, akkor gyűrű lesz belőle, de ennél többet nem mondhatok).
Szóval mentünk felfelé, és ekkor beleszállt egy csótány a liftbe. Mármint oldalról, mert ez egy kétfejű, repülő csótány volt, kb 744 kilogrammos. Nagy! Ekkor még nem is volt tele a naci, de amikor a tünde előkapta a nyílpuskáját, a törp a szekercéjét, az ember meg a polgári törvénykönyvet, akkor már tudtam, hogy én sem bújhatok ki ez alól. Úgyhogy elővettem egy szótárt. Na, azanyád, olyan jodzsidzsukugokat kántálok rád, hogy kitagad a család! Csak azt hiszed, kisöcsém. Mintha a csótány tudta volna mire készülök, egyből felém repült, és kiharapta a nyelvemet!!! Lőttek az idézésnek! A francba!
Na, ma ettől estem pánikba. Hálistennek a fánkot nem tudta elvenni...JAJ, BASSZUS, KIMONDTAM!!!
Az elsőt nem mondom el, mert akkor még nem Japánban voltam, tehát az szar.
A második viszont most volt.
Beszálltam a liftbe, ami egy nagyon magas épületben közlekedik fel. És le. Én meg beszálltam ebbe. Épp felfele mentünk, mert arra vezetett utunk, volt velem egy törp, egy tünde, meg egy ember. Iszonyú félelmetes volt, gyorsan ment. Ez haradzsukuben volt, ami japán fővárosa. Marha magas épületek vannak ott, van ami meghaladja a 11 emeletet!!! Na, pont egy ilyenben szálltunk be a liftbe, hogy majd aztán ledobjunk a tetejéről valamit, amit nem mondhatok el, hogy mi volt.
Szóval mentünk felfelé, közben magunkkal kellett viaskodnunk, hogy meg tudjuk állni a kísértést, ami afelé a valamifelé vonzott. A legnagyobb cink, hogy nálam volt elrejtve...(amúgy ha az ujjadra húzod, akkor gyűrű lesz belőle, de ennél többet nem mondhatok).
Szóval mentünk felfelé, és ekkor beleszállt egy csótány a liftbe. Mármint oldalról, mert ez egy kétfejű, repülő csótány volt, kb 744 kilogrammos. Nagy! Ekkor még nem is volt tele a naci, de amikor a tünde előkapta a nyílpuskáját, a törp a szekercéjét, az ember meg a polgári törvénykönyvet, akkor már tudtam, hogy én sem bújhatok ki ez alól. Úgyhogy elővettem egy szótárt. Na, azanyád, olyan jodzsidzsukugokat kántálok rád, hogy kitagad a család! Csak azt hiszed, kisöcsém. Mintha a csótány tudta volna mire készülök, egyből felém repült, és kiharapta a nyelvemet!!! Lőttek az idézésnek! A francba!
Na, ma ettől estem pánikba. Hálistennek a fánkot nem tudta elvenni...JAJ, BASSZUS, KIMONDTAM!!!
2010年2月14日日曜日
tüdő-rap
csigabiga-lónyál
anyád megint lófrál,
itt egy világportál
dobostortát toltál?
Ránézek a meccsre
kimegyek majd este
falazatot festek
értve vagyok, seggfej?
Japán az az élet
nem érted vagy érted?
Hiába is nézed
az ott nem egy képlet!
A képlet az élet
a neveden lécek
testeden egy fészek
Lakatos Dezső.
Ezt reppeljétek el, és találjátok meg a kakukktojás-sort!!! Nem nehéz, adok segítséget is:
anyád megint lófrál,
itt egy világportál
dobostortát toltál?
Ránézek a meccsre
kimegyek majd este
falazatot festek
értve vagyok, seggfej?
Japán az az élet
nem érted vagy érted?
Hiába is nézed
az ott nem egy képlet!
A képlet az élet
a neveden lécek
testeden egy fészek
Lakatos Dezső.
Ezt reppeljétek el, és találjátok meg a kakukktojás-sort!!! Nem nehéz, adok segítséget is:
Kétszeres szorzó
Spontán életet élek itt Jappánban. Tizenhét aranyérmet kaptam eddig, ugyanis itt minden hónapban adnak aranyérmet a külföldieknek, ha nem szólalnak meg jappánul. Na, nekem ez olyan jól megy, hogy többen azt hiszik az egyetemen, hogy néma vagyok. Nem csak jappánul, de sehogy nem beszélek. Se magyarul, se olaszul, se kirgizül, semmiféle altáji nyelven, németül sem, olaszul sem, gépnyelven sem, hula-hulául sem, észtül sem, oroszul igen. Szóval mindent összevetve nem vagyok egy szószátyár kuglijancsi. Tudom, erre most sokan azt mondanátok, hogy "böff", de bocsássátok meg nekem, igenis igen.
Visszatérve a japán zsurnálhoz, a japániak nem szeretik a külföldieket. Van olyan például, hogy itt élő külföldi családok által szervezett vallási összejövetelre kézigránátokat hajítanak, és akkor meghal sok ember. Kegyetlenek a japánok, de nem isznak vért. Ez tévhit.
Tudományosan bizony ított, hogy japánok is génekből állnak. Na, pont ma beszéltem egy tanárommal, Higasi "Ébenfa" Judy szenszejjel, aki félig magyar félig román-japán, és ő aszt mondta, hogy ez szinte biztos, hogy nem. És ebben a pillanatban az akaratával elpattintott egy kőkorszakot. A kora ellenére fiatalosan pattog, nem tudom mit akar. A gének sokkal régebb óta léteznek a szervezetünkben, mint a japánok, tehát hogy lehetnének ők is génekből?? Józan paraszti érvelés kell az egész miskulanciához. Ki lehet számítani, nem bonyolult ez.
Aztán meg itt van a bor. Na, "aki bort iszik, vért hány", tartja a jappán mondás (japánul: 思案投首 kiejtés: asznas-grümbatull). Én ebben sem hiszek, hívjatok nyugodtan szkeptománnak.
Viszhall.
Visszatérve a japán zsurnálhoz, a japániak nem szeretik a külföldieket. Van olyan például, hogy itt élő külföldi családok által szervezett vallási összejövetelre kézigránátokat hajítanak, és akkor meghal sok ember. Kegyetlenek a japánok, de nem isznak vért. Ez tévhit.
Tudományosan bizony ított, hogy japánok is génekből állnak. Na, pont ma beszéltem egy tanárommal, Higasi "Ébenfa" Judy szenszejjel, aki félig magyar félig román-japán, és ő aszt mondta, hogy ez szinte biztos, hogy nem. És ebben a pillanatban az akaratával elpattintott egy kőkorszakot. A kora ellenére fiatalosan pattog, nem tudom mit akar. A gének sokkal régebb óta léteznek a szervezetünkben, mint a japánok, tehát hogy lehetnének ők is génekből?? Józan paraszti érvelés kell az egész miskulanciához. Ki lehet számítani, nem bonyolult ez.
Aztán meg itt van a bor. Na, "aki bort iszik, vért hány", tartja a jappán mondás (japánul: 思案投首 kiejtés: asznas-grümbatull). Én ebben sem hiszek, hívjatok nyugodtan szkeptománnak.
Viszhall.
2010年2月10日水曜日
Megvaaan a izé
Kitaláltam: színész leszek. Van itt egy csajgány, neve: Paddington Lowe Pricollete Johhnyfer Jiselle, de én csak X-nek hívom. Szóval ez az X szerepel egy shówba, ja mert ő japán, és az anyja nyelve is az. Tehát neki nem para. De mondta, hogy kellenek olyan emberek, akik tudnak japánul, de akcentussal, vagy kemény palócos tájszólással. Mivel nekem mindkettő megvan, ezért önéletrajzot sem kell írnom. Mondjuk ez jó, de mondjuk van otthon 4-5 a polcon. A lényeg, hogy elmennék a shówba, és kérdezne a műsor vezető, aki mondjuk olyan mint a Fábry, és nekem meg válaszolni kőne. Nem para, hiszen tudok disztingválni. Meg jó a humorom is, legalábbis szerintem. Havi 200 ezer jent fizetne, az emg nem semmi, mongyuk az adó után csak 80 ezer, de az is elég, simán. A semmiért...
Ja, azt elfelejtettem, hogy meztelenül kéne, de az sem gond, hisz úgyis mindig meztelen vagyok a ruha alatt. Ja, meg persze a hülyék kedvéért mondom csak (már bocsi, de ez alap), hogy itt mindenki meztelenül jár, mert olyan trópusi az éghajlat, hogy bármiben egyből megyúlladsz, olyan meleged lesz.
Szóval várjatok csak, leszek én még gazdag!!!
Ja, azt elfelejtettem, hogy meztelenül kéne, de az sem gond, hisz úgyis mindig meztelen vagyok a ruha alatt. Ja, meg persze a hülyék kedvéért mondom csak (már bocsi, de ez alap), hogy itt mindenki meztelenül jár, mert olyan trópusi az éghajlat, hogy bármiben egyből megyúlladsz, olyan meleged lesz.
Szóval várjatok csak, leszek én még gazdag!!!
Vámosz Pityu!
Szevasztok csecsszopók!
Végre megtaláltam a rüszmeteget, aki helyettem, és az én nevemben gyökérkedik a bloggomon. Jól kitapostam az egere bal gombját, mert én egy acél guy vagyok!
Na, most végre leírhatom mi volt velem az elmúlt néhány hétben. Szóval volt a karácsony, ott ettem egy P-nis nevű sütit, valami amerikai csávó (asszem Steve- Sztív) volt a neve. Ő adta nekem, azt mondta van benne meglepetés. Hát nem sok volt, mert csak szédültem, ja és nem tudtam abbahagyni a röhögést.
Utána szilveszterkor vettem egy üveg pezsgőt, de még mielőtt kibonthattam volna, elémállt egy nindzsaszamuráj, és elvette tőlem. Az a baj, hogy túl keménynek tűnt, csont-fekete ruhában volt, és szaladt, mint az ökör. Na mondom...vigyed, az anyád keservit, több is veszett Szekigaharánál...(ott volt egy világháború, most nemtom melyik).
Aztán év elején volt két zéhá, az egyiken 4, a másikon 7 kandzsit (japán betű, kb. 100 millió van belőlle, de ebből asszem csak 40-et kell tudni, a többi tök fölösleges). Szóval megírtam ötösre (amit itt RH+ nak neveznek), mondjuk nem mondom, hogy olyan nehéz lett volna. De kb ilyeneket kell tudni: 目,日,口. Most érted, hogy jegyzed meg, hogy melyikbe hány vonal van??? Amúgy balról jobbra skubi, napszer, és kenyérleső. Rohadt nehéz ez, én mondom. Kicsit bánom is már, hogy nem valami manager-képzőbe mentem...a haver aki odajár egész nap csak lóbálja a controllert, én meg szívok, mint a...mint a...szóval szívok.
Najó, bocs a sok szövegért, de annyi minden történt, láthatjátok, hogy le sem tudom írni. Végezetül egy kép a karácsonyi partiról:
Végre megtaláltam a rüszmeteget, aki helyettem, és az én nevemben gyökérkedik a bloggomon. Jól kitapostam az egere bal gombját, mert én egy acél guy vagyok!
Na, most végre leírhatom mi volt velem az elmúlt néhány hétben. Szóval volt a karácsony, ott ettem egy P-nis nevű sütit, valami amerikai csávó (asszem Steve- Sztív) volt a neve. Ő adta nekem, azt mondta van benne meglepetés. Hát nem sok volt, mert csak szédültem, ja és nem tudtam abbahagyni a röhögést.
Utána szilveszterkor vettem egy üveg pezsgőt, de még mielőtt kibonthattam volna, elémállt egy nindzsaszamuráj, és elvette tőlem. Az a baj, hogy túl keménynek tűnt, csont-fekete ruhában volt, és szaladt, mint az ökör. Na mondom...vigyed, az anyád keservit, több is veszett Szekigaharánál...(ott volt egy világháború, most nemtom melyik).
Aztán év elején volt két zéhá, az egyiken 4, a másikon 7 kandzsit (japán betű, kb. 100 millió van belőlle, de ebből asszem csak 40-et kell tudni, a többi tök fölösleges). Szóval megírtam ötösre (amit itt RH+ nak neveznek), mondjuk nem mondom, hogy olyan nehéz lett volna. De kb ilyeneket kell tudni: 目,日,口. Most érted, hogy jegyzed meg, hogy melyikbe hány vonal van??? Amúgy balról jobbra skubi, napszer, és kenyérleső. Rohadt nehéz ez, én mondom. Kicsit bánom is már, hogy nem valami manager-képzőbe mentem...a haver aki odajár egész nap csak lóbálja a controllert, én meg szívok, mint a...mint a...szóval szívok.
Najó, bocs a sok szövegért, de annyi minden történt, láthatjátok, hogy le sem tudom írni. Végezetül egy kép a karácsonyi partiról:
2010年2月4日木曜日
Ember
Nem tákolmány, bonyolult gépezet,
üzemanyaga nem étel, hanem lélek.
Középszerű nincs belőle, hisz mind műremek,
ezt az egyet lássátok be, csak így lehet.
Készítője ellen fordul, ki ennek ellenemegy,
de minek? ki láthat ebben értelmet?
Egy vagyok sok közül, boldog vagyok ezzel,
sorsközösséget érzek a milliárd élettel,
hisz mind oda tartunk, hol Készítőnk lebeg,
s hol átvehetjük tőle a lelki kenyeret.
üzemanyaga nem étel, hanem lélek.
Középszerű nincs belőle, hisz mind műremek,
ezt az egyet lássátok be, csak így lehet.
Készítője ellen fordul, ki ennek ellenemegy,
de minek? ki láthat ebben értelmet?
Egy vagyok sok közül, boldog vagyok ezzel,
sorsközösséget érzek a milliárd élettel,
hisz mind oda tartunk, hol Készítőnk lebeg,
s hol átvehetjük tőle a lelki kenyeret.
2010年2月2日火曜日
Az utolsó álom
Zaklatott szellemet láttam tegnap. Ide-oda tekintgetett, láttam, keres valamit. Szép nő lehetett életében, hisz szellemnek is az volt. Bár féltem, hogy félreért, megkérdeztem:
- Ki vagy, és kit keresel?
A válasz váratlanul ért: végigsimította homlokát, megmozgatta elgémberedett vállait, kitárta karjait, s mélyen szemembe nézett:
- Látlak, s tudom, hogy itt vagy! Engem nem ijesztesz meg! Láttam én már nálad rosszabbat is - mondta, s hirtelen hátat fordított, mintha valaki vállon bökte volna.
Kissé megreszkettem erős hangjától, teljesen átjárta testem minden porcikáját. Találkoztam már szellemmel előtte is, de ő valamiért más volt. Túl erős volt a jelleme; a szellemek általában félénkek, nem mernek közeledni hozzánk, ha pedig nincs más választásuk, akkor is inkább csak elvont jelekkel próbálnak kapcsolatot létesíteni. Ez viszont vehemensem járkált fel-alá a szobában, mint akinek halaszthatatlan dolga lenne, csak épp nincs meg hozzá a megfelelő eszköze.
Nem tudtam, hogy segíthetnék neki, megpróbáltam magamat a helyébe képzelni. Én nem tudom miféle erők működnek a világban, de egy pillanat alatt megértettem (-éreztem?), hogy valami fura történt vele mostanában. Gondolom nemrég válhatott szellemmé, s még azt sem volt ideje feldolgozni, hogy mit kéne tennie. Úgy éreztem, kétféleképp szabadulhatok meg tőle: vagy hívok egy szelleműző médiumot, aki átsegíti a túlvilágra, vagy én magam veszem kézbe az ügyet, s megpróbálom kideríteni, mire lehet szüksége, hogy a másvilágra kerülhessen.
Ötlet híján először megpróbáltam a bizalmába férkőzni. Akármennyire is erőltettem az agyam, nem jutott eszembe ki is az illető szellem, de tudtam, hogy valahol mi már találkoztunk. Szóval, amint járkált, mint egy tébolyult, egyre közelebb mentem hozzá; éreztem, hogy érzi jelenlétemet. Tekintete zavarossá vált, ahogy közelebb értem, kiült a félelem arcára. Elsápadt, s rám kiáltott:
- Ne! Ne gyere közelebb! Kérlek, bármit megteszek, csak ne bánts!
Szegény lélek, feletted már nincs hatalmam, hogy bánthatnálak. Érdekes volt, hogy az én hangom nem érte őt el. Mindent tisztán értettem, amit mondott, de hiába beszéltem neki, nem akarta meghallani.
Eljött a cselekvés ideje; másképp sosem találom ki mit akar, az pedig nem hiányzik, hogy ne tudjak tőle éjszaka aludni. Apropó, mennyi lehet az idő?
Tehát, minekutána kiderítettem, hogy ismerem az illetőt, de nem tudom ki az, s hogy én hallom őt, ő viszont nem engem (s feltételezem nem is lát), úgy gondoltam valahogy megpróbálom rávezetni a feladatára. Valami azt súgta, hogy ha az én hangomra nem is, de egy mélyebb, folyamatos hangra biztosan reagálna: megpróbáltam kinyitni az ablakot. Erre a szellem felsikoltott, s kiszaladt a szobából. Követtem óvatosan, nehogy messzebbre ijesszem, mert ugye az utcán fura lenne megmagyarázhatatlan dolgokat csinálni.
Tehát követtem a konyhába, ahol épp a rizs főtt a piros kis edénykében, amit még a lakás tulajától kaptam ajándékba évekkel ezelőtt. Már majdnem kész volt, ezért lekapcsoltam alatta a gázt, már megfő magától a fedő alatt. Erre a szellem még ijedtebben hátrált, s kést kapott a kezébe. Na, ez már nekem is sok volt: még sosem láttam ilyen szellemet, ami ennyire tudná kezelni megtestesült lelkét. Általában csak tárgyak lelökésére képesek, de ez folyamatosan kezében szorongatta a kést. Mit tehettem volna: felkaptam egy poharat, hogy jól nekivágom, de idegességemben kicsúszott a kezemből. Ekkor a szellem összeesett. Ez már tényleg több volt a soknál: hogy ennyire ne legyen tudomása arról, hogy már nem az élők sorában van...
Fura dolog történt ekkor: az ég megnyílt, mennyei harsonák szólaltak meg. A női szellem mellettem állt, rám mosolygott, örömömben a nyakába ugrottam, hisz rögtön rásimertem: a feleségem volt az. Könnyeimet hullattam, s ezerszer bocsánatot kértem tőle, hogy nem ismertem meg, de olyan fátyolosak voltak a gondolataim. Ekkor már hallotta szavamat, s ő is boldog volt. Éreztem, tudtam, boldogsága szinte simogatott kívül is, belül is. Éreztem, amit ő, éreztem a szeretetét. Egy pillanattal később azonban mindent elnyomó, vakító fény vett körül minket, s szeretetünk akkor már nem csak kettőnké volt, de mindenkié, s mindenkit éreztünk, és tudtuk, hogy minket is éreznek. Amint teljessé vált bennünk ez az érzés, már tudtuk, hogy többé sosem leszünk magányosak. Ismeretlen erő által vezérelve elindultunk a forrás felé, s ahogy egyre közelebb értünk, úgy éreztük egyre jobban az összeolvadást az emberek által ismert, s az azon túli világgal.
A konyhában nem maradt más, csak a feleségem holtteste, kezében a késsel.
- Ki vagy, és kit keresel?
A válasz váratlanul ért: végigsimította homlokát, megmozgatta elgémberedett vállait, kitárta karjait, s mélyen szemembe nézett:
- Látlak, s tudom, hogy itt vagy! Engem nem ijesztesz meg! Láttam én már nálad rosszabbat is - mondta, s hirtelen hátat fordított, mintha valaki vállon bökte volna.
Kissé megreszkettem erős hangjától, teljesen átjárta testem minden porcikáját. Találkoztam már szellemmel előtte is, de ő valamiért más volt. Túl erős volt a jelleme; a szellemek általában félénkek, nem mernek közeledni hozzánk, ha pedig nincs más választásuk, akkor is inkább csak elvont jelekkel próbálnak kapcsolatot létesíteni. Ez viszont vehemensem járkált fel-alá a szobában, mint akinek halaszthatatlan dolga lenne, csak épp nincs meg hozzá a megfelelő eszköze.
Nem tudtam, hogy segíthetnék neki, megpróbáltam magamat a helyébe képzelni. Én nem tudom miféle erők működnek a világban, de egy pillanat alatt megértettem (-éreztem?), hogy valami fura történt vele mostanában. Gondolom nemrég válhatott szellemmé, s még azt sem volt ideje feldolgozni, hogy mit kéne tennie. Úgy éreztem, kétféleképp szabadulhatok meg tőle: vagy hívok egy szelleműző médiumot, aki átsegíti a túlvilágra, vagy én magam veszem kézbe az ügyet, s megpróbálom kideríteni, mire lehet szüksége, hogy a másvilágra kerülhessen.
Ötlet híján először megpróbáltam a bizalmába férkőzni. Akármennyire is erőltettem az agyam, nem jutott eszembe ki is az illető szellem, de tudtam, hogy valahol mi már találkoztunk. Szóval, amint járkált, mint egy tébolyult, egyre közelebb mentem hozzá; éreztem, hogy érzi jelenlétemet. Tekintete zavarossá vált, ahogy közelebb értem, kiült a félelem arcára. Elsápadt, s rám kiáltott:
- Ne! Ne gyere közelebb! Kérlek, bármit megteszek, csak ne bánts!
Szegény lélek, feletted már nincs hatalmam, hogy bánthatnálak. Érdekes volt, hogy az én hangom nem érte őt el. Mindent tisztán értettem, amit mondott, de hiába beszéltem neki, nem akarta meghallani.
Eljött a cselekvés ideje; másképp sosem találom ki mit akar, az pedig nem hiányzik, hogy ne tudjak tőle éjszaka aludni. Apropó, mennyi lehet az idő?
Tehát, minekutána kiderítettem, hogy ismerem az illetőt, de nem tudom ki az, s hogy én hallom őt, ő viszont nem engem (s feltételezem nem is lát), úgy gondoltam valahogy megpróbálom rávezetni a feladatára. Valami azt súgta, hogy ha az én hangomra nem is, de egy mélyebb, folyamatos hangra biztosan reagálna: megpróbáltam kinyitni az ablakot. Erre a szellem felsikoltott, s kiszaladt a szobából. Követtem óvatosan, nehogy messzebbre ijesszem, mert ugye az utcán fura lenne megmagyarázhatatlan dolgokat csinálni.
Tehát követtem a konyhába, ahol épp a rizs főtt a piros kis edénykében, amit még a lakás tulajától kaptam ajándékba évekkel ezelőtt. Már majdnem kész volt, ezért lekapcsoltam alatta a gázt, már megfő magától a fedő alatt. Erre a szellem még ijedtebben hátrált, s kést kapott a kezébe. Na, ez már nekem is sok volt: még sosem láttam ilyen szellemet, ami ennyire tudná kezelni megtestesült lelkét. Általában csak tárgyak lelökésére képesek, de ez folyamatosan kezében szorongatta a kést. Mit tehettem volna: felkaptam egy poharat, hogy jól nekivágom, de idegességemben kicsúszott a kezemből. Ekkor a szellem összeesett. Ez már tényleg több volt a soknál: hogy ennyire ne legyen tudomása arról, hogy már nem az élők sorában van...
Fura dolog történt ekkor: az ég megnyílt, mennyei harsonák szólaltak meg. A női szellem mellettem állt, rám mosolygott, örömömben a nyakába ugrottam, hisz rögtön rásimertem: a feleségem volt az. Könnyeimet hullattam, s ezerszer bocsánatot kértem tőle, hogy nem ismertem meg, de olyan fátyolosak voltak a gondolataim. Ekkor már hallotta szavamat, s ő is boldog volt. Éreztem, tudtam, boldogsága szinte simogatott kívül is, belül is. Éreztem, amit ő, éreztem a szeretetét. Egy pillanattal később azonban mindent elnyomó, vakító fény vett körül minket, s szeretetünk akkor már nem csak kettőnké volt, de mindenkié, s mindenkit éreztünk, és tudtuk, hogy minket is éreznek. Amint teljessé vált bennünk ez az érzés, már tudtuk, hogy többé sosem leszünk magányosak. Ismeretlen erő által vezérelve elindultunk a forrás felé, s ahogy egyre közelebb értünk, úgy éreztük egyre jobban az összeolvadást az emberek által ismert, s az azon túli világgal.
A konyhában nem maradt más, csak a feleségem holtteste, kezében a késsel.
A kutya éneke
Csepűrágó kutyák! Egy helyre kéne terelni titeket, csak egyetlen gond lenne:
én is mennék veletek.
Egyik felem őszinte, a másik buta: hisz egyedi vagyok!
Csak épp sok az ilyen fajta.
Sok mindent tudok, fele haszontalan, de sebaj,
valahogy úgyis eladom magam majd.
Prostituált leszek, a lélek kurvája; de érdekel ez?
Számomra nem dráma.
Magányos lehetek, ugyan, hisz az nekem az ihlet,
csak a lényeg: őszintének tűnjek.
Igazi művészek, számítok rátok:
váltsátok meg helyettem is a világot.
S igazi szerelmek, hagyjatok engem,
boldog vagyok így is,
csak nincsen életem.
én is mennék veletek.
Egyik felem őszinte, a másik buta: hisz egyedi vagyok!
Csak épp sok az ilyen fajta.
Sok mindent tudok, fele haszontalan, de sebaj,
valahogy úgyis eladom magam majd.
Prostituált leszek, a lélek kurvája; de érdekel ez?
Számomra nem dráma.
Magányos lehetek, ugyan, hisz az nekem az ihlet,
csak a lényeg: őszintének tűnjek.
Igazi művészek, számítok rátok:
váltsátok meg helyettem is a világot.
S igazi szerelmek, hagyjatok engem,
boldog vagyok így is,
csak nincsen életem.
2010年2月1日月曜日
Hugy vagy?
Jaj jaj jaj dejó, hó a kutyáknak jaj de jó!
Japánban élni ej dejó!
Készítem a vacsorát ej dejó,
van miből ej, de jó!
Répa-leves, cintányér
hús sütve, töltelék babér
kesztyűs tájon repkedő
virágmintás keszkenő.
Itten eztet szeretik
a sült hagymát meg nem eszik
rátelepszik abélre
kihányod másnap délre.
Kinek inge hányinger
Nem tudja mikor kel
fellép akaratosan
de nem vesz senkit komolyan.
itthon ülök nem máshol
reszketek a magánytól
kiveszem a pisztolyom
csakhogy éppen nincs nagyon.
Ha lenne sem használnám,
de talán ledarálnám
a boldogságot erősen.
Vagy inkább lelőjem?
Japánban élni ej dejó!
Készítem a vacsorát ej dejó,
van miből ej, de jó!
Répa-leves, cintányér
hús sütve, töltelék babér
kesztyűs tájon repkedő
virágmintás keszkenő.
Itten eztet szeretik
a sült hagymát meg nem eszik
rátelepszik abélre
kihányod másnap délre.
Kinek inge hányinger
Nem tudja mikor kel
fellép akaratosan
de nem vesz senkit komolyan.
itthon ülök nem máshol
reszketek a magánytól
kiveszem a pisztolyom
csakhogy éppen nincs nagyon.
Ha lenne sem használnám,
de talán ledarálnám
a boldogságot erősen.
Vagy inkább lelőjem?
Kereplős agyagminta
Kétféle tojás létezik: egy, ami bennem van, és egy ami a másokban. Lényegi különbség: egy a végtelenen. Azaz nem sok.
Ez volt a rövid bevezető a hétvégémhez. Most jön a java.
Ez volt a java. Most jön a befejezés. Kései oxidációs korszakomba érve kijelenthetem, hogy téves információkkal nem rendelkezem. Amint már mondtam többször is, hibátlan vagyok, az összes szempontból. Csak azt tudnám, hogy a freedom is the dead nevű barátom miért jár templomba. Ja, de tudom. Gonoszkodásból jeles voltam régebben, ma meg már tanítom. Akinek nem inge, kapjon be egy Túró Rudit.
A lányokkal hogy állok? Ebből a szempontból is hibátlan vagyok. Ugyanis jelenleg (akárcsak eddig, és a továbbiakban is) nincs jelentkező, aki elnyerhetné a hűségtől túlcsorduló bal karomat, valamint féltékenységgel ugyancsak megrakott jobbomat. Kénytelen vagyok azt mondani, hogy recece, és ismételten recece. Megtekinthető vagyok az épp aktuális tartózkodási helyemen, kérem, aki magáévá akar tenni, fáradjon oda.
Algyő
Ez volt a rövid bevezető a hétvégémhez. Most jön a java.
Ez volt a java. Most jön a befejezés. Kései oxidációs korszakomba érve kijelenthetem, hogy téves információkkal nem rendelkezem. Amint már mondtam többször is, hibátlan vagyok, az összes szempontból. Csak azt tudnám, hogy a freedom is the dead nevű barátom miért jár templomba. Ja, de tudom. Gonoszkodásból jeles voltam régebben, ma meg már tanítom. Akinek nem inge, kapjon be egy Túró Rudit.
A lányokkal hogy állok? Ebből a szempontból is hibátlan vagyok. Ugyanis jelenleg (akárcsak eddig, és a továbbiakban is) nincs jelentkező, aki elnyerhetné a hűségtől túlcsorduló bal karomat, valamint féltékenységgel ugyancsak megrakott jobbomat. Kénytelen vagyok azt mondani, hogy recece, és ismételten recece. Megtekinthető vagyok az épp aktuális tartózkodási helyemen, kérem, aki magáévá akar tenni, fáradjon oda.
Algyő
登録:
投稿 (Atom)
