Óóóóó, énekelem a kekszemmel a reszelők éji daláát! Kérlek a palacsintákon ne húzzatok engem ááát! Kijártam már 4 iskolááát! Tekintettel legyetek rááám!
Kivénhedt kecskék tanuljatok illemet! Ne nézzétek a női melleket! A női mellek maradjanak helyükön! Különben mindegyiket légpuskával kilövöm!
Egyszeri bandita srófol mereven, anyja-apja hancúroz a kereveten, szárított macska hever ernyedten, mellettem, mellettem.
Kiléptem az iskolából, jófejségből, nem magányból, megtanítom magam élni, emberien rap-zenélni.
Ezt mondta nekem a Mukasi szenszei a folyosón, szerintem beszedett valamit. Ja, ő a rébusz-tanár, a titok tanszéken. Azt nem csípem azt a tárgyat, mert a vizsga meglepetés lesz...szóval bármi lehet. Ki tud ilyenekre felkészülni? Ezért szívás ez a suli, mert csomó baromságot kell tanulni. Miért nem lehet csak kizárólag pénzt kapni folyamatosan?? Sosem értettem ezt az egészet.
Na mindegy, magamról annyit, hogy jól megvagyok, sokat sportolok, csúzlizok, meg mostanában kijárok a tókai-tóra kacsázni reggelente. Ott van egy lány háza, asszem egy uzsorás vette neki, aki csak a szex miatt tartja ott. Na, ezt a faszit se értem...minek neki egy csaj a szexhez?? Szóval ez a csaj nekem tetszik, de nem tudom mit tehetnék. Múltkor megmentettem a papagáját, mert meg akarta enni egy macska. Kicsit véres lettem, de odaadta a keszkenőjét. Hú, annak milyen zsenge illata volt ám! Minden nap magammal hordom. Ma nem.
Szóval megcsapott a szerelem, de tök mindegy, mert felvettek Lipcsére az orvosi suliba, és két hét múlva indulok, úgyhogy nem engedhetem meg magamnak az emberi érzelmeket. Meg mondjuk mivel orvos leszek, amúgy sem. Szóval ennyi, kösz a boldogságot, meg mindent.
2010年2月21日日曜日
Kegyes Tárna
Összevetek mindent. Helló
Jártam ma a parkban. Összefutottam egy emberrel. Éééés, megbeszéltem vele, hogy én nem Tokióban születtem, de nem hitte el először, mert olyan folyékonyan iszom szakét (a szaké bambuszból és tarajos gőtéből készült párlat, legalább 99%-os alkoholos délutáni üdítő). Szóval a csávó teljesen makkant volt, mert nem hitte el nekem, hogy nem Japán vagyok (Tokió országa), pedig hitegettem magyarul, csehül, svédül, görtül, csóful, zéül, kaperül, de csak nem hitte el. Erre bevetettem azt a fegyveremet, ami ilyen esetekben mindig működik: elmondtam egy haikút. Na, erre már felkapta a fejét: hú, egy haiq!!
Rémköppentem kettőt, rázalcoltam a mókjára, mondja nekem pé, erre én csökkentem, de nem adtam meg neki ami jár. Kegyetlenül kivégeztem, sub-zérós brutality.
Parkba hányt orsó.
Jártam ma a parkban. Összefutottam egy emberrel. Éééés, megbeszéltem vele, hogy én nem Tokióban születtem, de nem hitte el először, mert olyan folyékonyan iszom szakét (a szaké bambuszból és tarajos gőtéből készült párlat, legalább 99%-os alkoholos délutáni üdítő). Szóval a csávó teljesen makkant volt, mert nem hitte el nekem, hogy nem Japán vagyok (Tokió országa), pedig hitegettem magyarul, csehül, svédül, görtül, csóful, zéül, kaperül, de csak nem hitte el. Erre bevetettem azt a fegyveremet, ami ilyen esetekben mindig működik: elmondtam egy haikút. Na, erre már felkapta a fejét: hú, egy haiq!!
Rémköppentem kettőt, rázalcoltam a mókjára, mondja nekem pé, erre én csökkentem, de nem adtam meg neki ami jár. Kegyetlenül kivégeztem, sub-zérós brutality.
Parkba hányt orsó.
2010年2月20日土曜日
2010年2月16日火曜日
Tunguz kánikula
Ma estem másodszor pánikba.
Az elsőt nem mondom el, mert akkor még nem Japánban voltam, tehát az szar.
A második viszont most volt.
Beszálltam a liftbe, ami egy nagyon magas épületben közlekedik fel. És le. Én meg beszálltam ebbe. Épp felfele mentünk, mert arra vezetett utunk, volt velem egy törp, egy tünde, meg egy ember. Iszonyú félelmetes volt, gyorsan ment. Ez haradzsukuben volt, ami japán fővárosa. Marha magas épületek vannak ott, van ami meghaladja a 11 emeletet!!! Na, pont egy ilyenben szálltunk be a liftbe, hogy majd aztán ledobjunk a tetejéről valamit, amit nem mondhatok el, hogy mi volt.
Szóval mentünk felfelé, közben magunkkal kellett viaskodnunk, hogy meg tudjuk állni a kísértést, ami afelé a valamifelé vonzott. A legnagyobb cink, hogy nálam volt elrejtve...(amúgy ha az ujjadra húzod, akkor gyűrű lesz belőle, de ennél többet nem mondhatok).
Szóval mentünk felfelé, és ekkor beleszállt egy csótány a liftbe. Mármint oldalról, mert ez egy kétfejű, repülő csótány volt, kb 744 kilogrammos. Nagy! Ekkor még nem is volt tele a naci, de amikor a tünde előkapta a nyílpuskáját, a törp a szekercéjét, az ember meg a polgári törvénykönyvet, akkor már tudtam, hogy én sem bújhatok ki ez alól. Úgyhogy elővettem egy szótárt. Na, azanyád, olyan jodzsidzsukugokat kántálok rád, hogy kitagad a család! Csak azt hiszed, kisöcsém. Mintha a csótány tudta volna mire készülök, egyből felém repült, és kiharapta a nyelvemet!!! Lőttek az idézésnek! A francba!
Na, ma ettől estem pánikba. Hálistennek a fánkot nem tudta elvenni...JAJ, BASSZUS, KIMONDTAM!!!
Az elsőt nem mondom el, mert akkor még nem Japánban voltam, tehát az szar.
A második viszont most volt.
Beszálltam a liftbe, ami egy nagyon magas épületben közlekedik fel. És le. Én meg beszálltam ebbe. Épp felfele mentünk, mert arra vezetett utunk, volt velem egy törp, egy tünde, meg egy ember. Iszonyú félelmetes volt, gyorsan ment. Ez haradzsukuben volt, ami japán fővárosa. Marha magas épületek vannak ott, van ami meghaladja a 11 emeletet!!! Na, pont egy ilyenben szálltunk be a liftbe, hogy majd aztán ledobjunk a tetejéről valamit, amit nem mondhatok el, hogy mi volt.
Szóval mentünk felfelé, közben magunkkal kellett viaskodnunk, hogy meg tudjuk állni a kísértést, ami afelé a valamifelé vonzott. A legnagyobb cink, hogy nálam volt elrejtve...(amúgy ha az ujjadra húzod, akkor gyűrű lesz belőle, de ennél többet nem mondhatok).
Szóval mentünk felfelé, és ekkor beleszállt egy csótány a liftbe. Mármint oldalról, mert ez egy kétfejű, repülő csótány volt, kb 744 kilogrammos. Nagy! Ekkor még nem is volt tele a naci, de amikor a tünde előkapta a nyílpuskáját, a törp a szekercéjét, az ember meg a polgári törvénykönyvet, akkor már tudtam, hogy én sem bújhatok ki ez alól. Úgyhogy elővettem egy szótárt. Na, azanyád, olyan jodzsidzsukugokat kántálok rád, hogy kitagad a család! Csak azt hiszed, kisöcsém. Mintha a csótány tudta volna mire készülök, egyből felém repült, és kiharapta a nyelvemet!!! Lőttek az idézésnek! A francba!
Na, ma ettől estem pánikba. Hálistennek a fánkot nem tudta elvenni...JAJ, BASSZUS, KIMONDTAM!!!
2010年2月14日日曜日
tüdő-rap
csigabiga-lónyál
anyád megint lófrál,
itt egy világportál
dobostortát toltál?
Ránézek a meccsre
kimegyek majd este
falazatot festek
értve vagyok, seggfej?
Japán az az élet
nem érted vagy érted?
Hiába is nézed
az ott nem egy képlet!
A képlet az élet
a neveden lécek
testeden egy fészek
Lakatos Dezső.
Ezt reppeljétek el, és találjátok meg a kakukktojás-sort!!! Nem nehéz, adok segítséget is:
anyád megint lófrál,
itt egy világportál
dobostortát toltál?
Ránézek a meccsre
kimegyek majd este
falazatot festek
értve vagyok, seggfej?
Japán az az élet
nem érted vagy érted?
Hiába is nézed
az ott nem egy képlet!
A képlet az élet
a neveden lécek
testeden egy fészek
Lakatos Dezső.
Ezt reppeljétek el, és találjátok meg a kakukktojás-sort!!! Nem nehéz, adok segítséget is:
Kétszeres szorzó
Spontán életet élek itt Jappánban. Tizenhét aranyérmet kaptam eddig, ugyanis itt minden hónapban adnak aranyérmet a külföldieknek, ha nem szólalnak meg jappánul. Na, nekem ez olyan jól megy, hogy többen azt hiszik az egyetemen, hogy néma vagyok. Nem csak jappánul, de sehogy nem beszélek. Se magyarul, se olaszul, se kirgizül, semmiféle altáji nyelven, németül sem, olaszul sem, gépnyelven sem, hula-hulául sem, észtül sem, oroszul igen. Szóval mindent összevetve nem vagyok egy szószátyár kuglijancsi. Tudom, erre most sokan azt mondanátok, hogy "böff", de bocsássátok meg nekem, igenis igen.
Visszatérve a japán zsurnálhoz, a japániak nem szeretik a külföldieket. Van olyan például, hogy itt élő külföldi családok által szervezett vallási összejövetelre kézigránátokat hajítanak, és akkor meghal sok ember. Kegyetlenek a japánok, de nem isznak vért. Ez tévhit.
Tudományosan bizony ított, hogy japánok is génekből állnak. Na, pont ma beszéltem egy tanárommal, Higasi "Ébenfa" Judy szenszejjel, aki félig magyar félig román-japán, és ő aszt mondta, hogy ez szinte biztos, hogy nem. És ebben a pillanatban az akaratával elpattintott egy kőkorszakot. A kora ellenére fiatalosan pattog, nem tudom mit akar. A gének sokkal régebb óta léteznek a szervezetünkben, mint a japánok, tehát hogy lehetnének ők is génekből?? Józan paraszti érvelés kell az egész miskulanciához. Ki lehet számítani, nem bonyolult ez.
Aztán meg itt van a bor. Na, "aki bort iszik, vért hány", tartja a jappán mondás (japánul: 思案投首 kiejtés: asznas-grümbatull). Én ebben sem hiszek, hívjatok nyugodtan szkeptománnak.
Viszhall.
Visszatérve a japán zsurnálhoz, a japániak nem szeretik a külföldieket. Van olyan például, hogy itt élő külföldi családok által szervezett vallási összejövetelre kézigránátokat hajítanak, és akkor meghal sok ember. Kegyetlenek a japánok, de nem isznak vért. Ez tévhit.
Tudományosan bizony ított, hogy japánok is génekből állnak. Na, pont ma beszéltem egy tanárommal, Higasi "Ébenfa" Judy szenszejjel, aki félig magyar félig román-japán, és ő aszt mondta, hogy ez szinte biztos, hogy nem. És ebben a pillanatban az akaratával elpattintott egy kőkorszakot. A kora ellenére fiatalosan pattog, nem tudom mit akar. A gének sokkal régebb óta léteznek a szervezetünkben, mint a japánok, tehát hogy lehetnének ők is génekből?? Józan paraszti érvelés kell az egész miskulanciához. Ki lehet számítani, nem bonyolult ez.
Aztán meg itt van a bor. Na, "aki bort iszik, vért hány", tartja a jappán mondás (japánul: 思案投首 kiejtés: asznas-grümbatull). Én ebben sem hiszek, hívjatok nyugodtan szkeptománnak.
Viszhall.
2010年2月10日水曜日
Megvaaan a izé
Kitaláltam: színész leszek. Van itt egy csajgány, neve: Paddington Lowe Pricollete Johhnyfer Jiselle, de én csak X-nek hívom. Szóval ez az X szerepel egy shówba, ja mert ő japán, és az anyja nyelve is az. Tehát neki nem para. De mondta, hogy kellenek olyan emberek, akik tudnak japánul, de akcentussal, vagy kemény palócos tájszólással. Mivel nekem mindkettő megvan, ezért önéletrajzot sem kell írnom. Mondjuk ez jó, de mondjuk van otthon 4-5 a polcon. A lényeg, hogy elmennék a shówba, és kérdezne a műsor vezető, aki mondjuk olyan mint a Fábry, és nekem meg válaszolni kőne. Nem para, hiszen tudok disztingválni. Meg jó a humorom is, legalábbis szerintem. Havi 200 ezer jent fizetne, az emg nem semmi, mongyuk az adó után csak 80 ezer, de az is elég, simán. A semmiért...
Ja, azt elfelejtettem, hogy meztelenül kéne, de az sem gond, hisz úgyis mindig meztelen vagyok a ruha alatt. Ja, meg persze a hülyék kedvéért mondom csak (már bocsi, de ez alap), hogy itt mindenki meztelenül jár, mert olyan trópusi az éghajlat, hogy bármiben egyből megyúlladsz, olyan meleged lesz.
Szóval várjatok csak, leszek én még gazdag!!!
Ja, azt elfelejtettem, hogy meztelenül kéne, de az sem gond, hisz úgyis mindig meztelen vagyok a ruha alatt. Ja, meg persze a hülyék kedvéért mondom csak (már bocsi, de ez alap), hogy itt mindenki meztelenül jár, mert olyan trópusi az éghajlat, hogy bármiben egyből megyúlladsz, olyan meleged lesz.
Szóval várjatok csak, leszek én még gazdag!!!
Vámosz Pityu!
Szevasztok csecsszopók!
Végre megtaláltam a rüszmeteget, aki helyettem, és az én nevemben gyökérkedik a bloggomon. Jól kitapostam az egere bal gombját, mert én egy acél guy vagyok!
Na, most végre leírhatom mi volt velem az elmúlt néhány hétben. Szóval volt a karácsony, ott ettem egy P-nis nevű sütit, valami amerikai csávó (asszem Steve- Sztív) volt a neve. Ő adta nekem, azt mondta van benne meglepetés. Hát nem sok volt, mert csak szédültem, ja és nem tudtam abbahagyni a röhögést.
Utána szilveszterkor vettem egy üveg pezsgőt, de még mielőtt kibonthattam volna, elémállt egy nindzsaszamuráj, és elvette tőlem. Az a baj, hogy túl keménynek tűnt, csont-fekete ruhában volt, és szaladt, mint az ökör. Na mondom...vigyed, az anyád keservit, több is veszett Szekigaharánál...(ott volt egy világháború, most nemtom melyik).
Aztán év elején volt két zéhá, az egyiken 4, a másikon 7 kandzsit (japán betű, kb. 100 millió van belőlle, de ebből asszem csak 40-et kell tudni, a többi tök fölösleges). Szóval megírtam ötösre (amit itt RH+ nak neveznek), mondjuk nem mondom, hogy olyan nehéz lett volna. De kb ilyeneket kell tudni: 目,日,口. Most érted, hogy jegyzed meg, hogy melyikbe hány vonal van??? Amúgy balról jobbra skubi, napszer, és kenyérleső. Rohadt nehéz ez, én mondom. Kicsit bánom is már, hogy nem valami manager-képzőbe mentem...a haver aki odajár egész nap csak lóbálja a controllert, én meg szívok, mint a...mint a...szóval szívok.
Najó, bocs a sok szövegért, de annyi minden történt, láthatjátok, hogy le sem tudom írni. Végezetül egy kép a karácsonyi partiról:
Végre megtaláltam a rüszmeteget, aki helyettem, és az én nevemben gyökérkedik a bloggomon. Jól kitapostam az egere bal gombját, mert én egy acél guy vagyok!
Na, most végre leírhatom mi volt velem az elmúlt néhány hétben. Szóval volt a karácsony, ott ettem egy P-nis nevű sütit, valami amerikai csávó (asszem Steve- Sztív) volt a neve. Ő adta nekem, azt mondta van benne meglepetés. Hát nem sok volt, mert csak szédültem, ja és nem tudtam abbahagyni a röhögést.
Utána szilveszterkor vettem egy üveg pezsgőt, de még mielőtt kibonthattam volna, elémállt egy nindzsaszamuráj, és elvette tőlem. Az a baj, hogy túl keménynek tűnt, csont-fekete ruhában volt, és szaladt, mint az ökör. Na mondom...vigyed, az anyád keservit, több is veszett Szekigaharánál...(ott volt egy világháború, most nemtom melyik).
Aztán év elején volt két zéhá, az egyiken 4, a másikon 7 kandzsit (japán betű, kb. 100 millió van belőlle, de ebből asszem csak 40-et kell tudni, a többi tök fölösleges). Szóval megírtam ötösre (amit itt RH+ nak neveznek), mondjuk nem mondom, hogy olyan nehéz lett volna. De kb ilyeneket kell tudni: 目,日,口. Most érted, hogy jegyzed meg, hogy melyikbe hány vonal van??? Amúgy balról jobbra skubi, napszer, és kenyérleső. Rohadt nehéz ez, én mondom. Kicsit bánom is már, hogy nem valami manager-képzőbe mentem...a haver aki odajár egész nap csak lóbálja a controllert, én meg szívok, mint a...mint a...szóval szívok.
Najó, bocs a sok szövegért, de annyi minden történt, láthatjátok, hogy le sem tudom írni. Végezetül egy kép a karácsonyi partiról:
2010年2月4日木曜日
Ember
Nem tákolmány, bonyolult gépezet,
üzemanyaga nem étel, hanem lélek.
Középszerű nincs belőle, hisz mind műremek,
ezt az egyet lássátok be, csak így lehet.
Készítője ellen fordul, ki ennek ellenemegy,
de minek? ki láthat ebben értelmet?
Egy vagyok sok közül, boldog vagyok ezzel,
sorsközösséget érzek a milliárd élettel,
hisz mind oda tartunk, hol Készítőnk lebeg,
s hol átvehetjük tőle a lelki kenyeret.
üzemanyaga nem étel, hanem lélek.
Középszerű nincs belőle, hisz mind műremek,
ezt az egyet lássátok be, csak így lehet.
Készítője ellen fordul, ki ennek ellenemegy,
de minek? ki láthat ebben értelmet?
Egy vagyok sok közül, boldog vagyok ezzel,
sorsközösséget érzek a milliárd élettel,
hisz mind oda tartunk, hol Készítőnk lebeg,
s hol átvehetjük tőle a lelki kenyeret.
2010年2月2日火曜日
Az utolsó álom
Zaklatott szellemet láttam tegnap. Ide-oda tekintgetett, láttam, keres valamit. Szép nő lehetett életében, hisz szellemnek is az volt. Bár féltem, hogy félreért, megkérdeztem:
- Ki vagy, és kit keresel?
A válasz váratlanul ért: végigsimította homlokát, megmozgatta elgémberedett vállait, kitárta karjait, s mélyen szemembe nézett:
- Látlak, s tudom, hogy itt vagy! Engem nem ijesztesz meg! Láttam én már nálad rosszabbat is - mondta, s hirtelen hátat fordított, mintha valaki vállon bökte volna.
Kissé megreszkettem erős hangjától, teljesen átjárta testem minden porcikáját. Találkoztam már szellemmel előtte is, de ő valamiért más volt. Túl erős volt a jelleme; a szellemek általában félénkek, nem mernek közeledni hozzánk, ha pedig nincs más választásuk, akkor is inkább csak elvont jelekkel próbálnak kapcsolatot létesíteni. Ez viszont vehemensem járkált fel-alá a szobában, mint akinek halaszthatatlan dolga lenne, csak épp nincs meg hozzá a megfelelő eszköze.
Nem tudtam, hogy segíthetnék neki, megpróbáltam magamat a helyébe képzelni. Én nem tudom miféle erők működnek a világban, de egy pillanat alatt megértettem (-éreztem?), hogy valami fura történt vele mostanában. Gondolom nemrég válhatott szellemmé, s még azt sem volt ideje feldolgozni, hogy mit kéne tennie. Úgy éreztem, kétféleképp szabadulhatok meg tőle: vagy hívok egy szelleműző médiumot, aki átsegíti a túlvilágra, vagy én magam veszem kézbe az ügyet, s megpróbálom kideríteni, mire lehet szüksége, hogy a másvilágra kerülhessen.
Ötlet híján először megpróbáltam a bizalmába férkőzni. Akármennyire is erőltettem az agyam, nem jutott eszembe ki is az illető szellem, de tudtam, hogy valahol mi már találkoztunk. Szóval, amint járkált, mint egy tébolyult, egyre közelebb mentem hozzá; éreztem, hogy érzi jelenlétemet. Tekintete zavarossá vált, ahogy közelebb értem, kiült a félelem arcára. Elsápadt, s rám kiáltott:
- Ne! Ne gyere közelebb! Kérlek, bármit megteszek, csak ne bánts!
Szegény lélek, feletted már nincs hatalmam, hogy bánthatnálak. Érdekes volt, hogy az én hangom nem érte őt el. Mindent tisztán értettem, amit mondott, de hiába beszéltem neki, nem akarta meghallani.
Eljött a cselekvés ideje; másképp sosem találom ki mit akar, az pedig nem hiányzik, hogy ne tudjak tőle éjszaka aludni. Apropó, mennyi lehet az idő?
Tehát, minekutána kiderítettem, hogy ismerem az illetőt, de nem tudom ki az, s hogy én hallom őt, ő viszont nem engem (s feltételezem nem is lát), úgy gondoltam valahogy megpróbálom rávezetni a feladatára. Valami azt súgta, hogy ha az én hangomra nem is, de egy mélyebb, folyamatos hangra biztosan reagálna: megpróbáltam kinyitni az ablakot. Erre a szellem felsikoltott, s kiszaladt a szobából. Követtem óvatosan, nehogy messzebbre ijesszem, mert ugye az utcán fura lenne megmagyarázhatatlan dolgokat csinálni.
Tehát követtem a konyhába, ahol épp a rizs főtt a piros kis edénykében, amit még a lakás tulajától kaptam ajándékba évekkel ezelőtt. Már majdnem kész volt, ezért lekapcsoltam alatta a gázt, már megfő magától a fedő alatt. Erre a szellem még ijedtebben hátrált, s kést kapott a kezébe. Na, ez már nekem is sok volt: még sosem láttam ilyen szellemet, ami ennyire tudná kezelni megtestesült lelkét. Általában csak tárgyak lelökésére képesek, de ez folyamatosan kezében szorongatta a kést. Mit tehettem volna: felkaptam egy poharat, hogy jól nekivágom, de idegességemben kicsúszott a kezemből. Ekkor a szellem összeesett. Ez már tényleg több volt a soknál: hogy ennyire ne legyen tudomása arról, hogy már nem az élők sorában van...
Fura dolog történt ekkor: az ég megnyílt, mennyei harsonák szólaltak meg. A női szellem mellettem állt, rám mosolygott, örömömben a nyakába ugrottam, hisz rögtön rásimertem: a feleségem volt az. Könnyeimet hullattam, s ezerszer bocsánatot kértem tőle, hogy nem ismertem meg, de olyan fátyolosak voltak a gondolataim. Ekkor már hallotta szavamat, s ő is boldog volt. Éreztem, tudtam, boldogsága szinte simogatott kívül is, belül is. Éreztem, amit ő, éreztem a szeretetét. Egy pillanattal később azonban mindent elnyomó, vakító fény vett körül minket, s szeretetünk akkor már nem csak kettőnké volt, de mindenkié, s mindenkit éreztünk, és tudtuk, hogy minket is éreznek. Amint teljessé vált bennünk ez az érzés, már tudtuk, hogy többé sosem leszünk magányosak. Ismeretlen erő által vezérelve elindultunk a forrás felé, s ahogy egyre közelebb értünk, úgy éreztük egyre jobban az összeolvadást az emberek által ismert, s az azon túli világgal.
A konyhában nem maradt más, csak a feleségem holtteste, kezében a késsel.
- Ki vagy, és kit keresel?
A válasz váratlanul ért: végigsimította homlokát, megmozgatta elgémberedett vállait, kitárta karjait, s mélyen szemembe nézett:
- Látlak, s tudom, hogy itt vagy! Engem nem ijesztesz meg! Láttam én már nálad rosszabbat is - mondta, s hirtelen hátat fordított, mintha valaki vállon bökte volna.
Kissé megreszkettem erős hangjától, teljesen átjárta testem minden porcikáját. Találkoztam már szellemmel előtte is, de ő valamiért más volt. Túl erős volt a jelleme; a szellemek általában félénkek, nem mernek közeledni hozzánk, ha pedig nincs más választásuk, akkor is inkább csak elvont jelekkel próbálnak kapcsolatot létesíteni. Ez viszont vehemensem járkált fel-alá a szobában, mint akinek halaszthatatlan dolga lenne, csak épp nincs meg hozzá a megfelelő eszköze.
Nem tudtam, hogy segíthetnék neki, megpróbáltam magamat a helyébe képzelni. Én nem tudom miféle erők működnek a világban, de egy pillanat alatt megértettem (-éreztem?), hogy valami fura történt vele mostanában. Gondolom nemrég válhatott szellemmé, s még azt sem volt ideje feldolgozni, hogy mit kéne tennie. Úgy éreztem, kétféleképp szabadulhatok meg tőle: vagy hívok egy szelleműző médiumot, aki átsegíti a túlvilágra, vagy én magam veszem kézbe az ügyet, s megpróbálom kideríteni, mire lehet szüksége, hogy a másvilágra kerülhessen.
Ötlet híján először megpróbáltam a bizalmába férkőzni. Akármennyire is erőltettem az agyam, nem jutott eszembe ki is az illető szellem, de tudtam, hogy valahol mi már találkoztunk. Szóval, amint járkált, mint egy tébolyult, egyre közelebb mentem hozzá; éreztem, hogy érzi jelenlétemet. Tekintete zavarossá vált, ahogy közelebb értem, kiült a félelem arcára. Elsápadt, s rám kiáltott:
- Ne! Ne gyere közelebb! Kérlek, bármit megteszek, csak ne bánts!
Szegény lélek, feletted már nincs hatalmam, hogy bánthatnálak. Érdekes volt, hogy az én hangom nem érte őt el. Mindent tisztán értettem, amit mondott, de hiába beszéltem neki, nem akarta meghallani.
Eljött a cselekvés ideje; másképp sosem találom ki mit akar, az pedig nem hiányzik, hogy ne tudjak tőle éjszaka aludni. Apropó, mennyi lehet az idő?
Tehát, minekutána kiderítettem, hogy ismerem az illetőt, de nem tudom ki az, s hogy én hallom őt, ő viszont nem engem (s feltételezem nem is lát), úgy gondoltam valahogy megpróbálom rávezetni a feladatára. Valami azt súgta, hogy ha az én hangomra nem is, de egy mélyebb, folyamatos hangra biztosan reagálna: megpróbáltam kinyitni az ablakot. Erre a szellem felsikoltott, s kiszaladt a szobából. Követtem óvatosan, nehogy messzebbre ijesszem, mert ugye az utcán fura lenne megmagyarázhatatlan dolgokat csinálni.
Tehát követtem a konyhába, ahol épp a rizs főtt a piros kis edénykében, amit még a lakás tulajától kaptam ajándékba évekkel ezelőtt. Már majdnem kész volt, ezért lekapcsoltam alatta a gázt, már megfő magától a fedő alatt. Erre a szellem még ijedtebben hátrált, s kést kapott a kezébe. Na, ez már nekem is sok volt: még sosem láttam ilyen szellemet, ami ennyire tudná kezelni megtestesült lelkét. Általában csak tárgyak lelökésére képesek, de ez folyamatosan kezében szorongatta a kést. Mit tehettem volna: felkaptam egy poharat, hogy jól nekivágom, de idegességemben kicsúszott a kezemből. Ekkor a szellem összeesett. Ez már tényleg több volt a soknál: hogy ennyire ne legyen tudomása arról, hogy már nem az élők sorában van...
Fura dolog történt ekkor: az ég megnyílt, mennyei harsonák szólaltak meg. A női szellem mellettem állt, rám mosolygott, örömömben a nyakába ugrottam, hisz rögtön rásimertem: a feleségem volt az. Könnyeimet hullattam, s ezerszer bocsánatot kértem tőle, hogy nem ismertem meg, de olyan fátyolosak voltak a gondolataim. Ekkor már hallotta szavamat, s ő is boldog volt. Éreztem, tudtam, boldogsága szinte simogatott kívül is, belül is. Éreztem, amit ő, éreztem a szeretetét. Egy pillanattal később azonban mindent elnyomó, vakító fény vett körül minket, s szeretetünk akkor már nem csak kettőnké volt, de mindenkié, s mindenkit éreztünk, és tudtuk, hogy minket is éreznek. Amint teljessé vált bennünk ez az érzés, már tudtuk, hogy többé sosem leszünk magányosak. Ismeretlen erő által vezérelve elindultunk a forrás felé, s ahogy egyre közelebb értünk, úgy éreztük egyre jobban az összeolvadást az emberek által ismert, s az azon túli világgal.
A konyhában nem maradt más, csak a feleségem holtteste, kezében a késsel.
A kutya éneke
Csepűrágó kutyák! Egy helyre kéne terelni titeket, csak egyetlen gond lenne:
én is mennék veletek.
Egyik felem őszinte, a másik buta: hisz egyedi vagyok!
Csak épp sok az ilyen fajta.
Sok mindent tudok, fele haszontalan, de sebaj,
valahogy úgyis eladom magam majd.
Prostituált leszek, a lélek kurvája; de érdekel ez?
Számomra nem dráma.
Magányos lehetek, ugyan, hisz az nekem az ihlet,
csak a lényeg: őszintének tűnjek.
Igazi művészek, számítok rátok:
váltsátok meg helyettem is a világot.
S igazi szerelmek, hagyjatok engem,
boldog vagyok így is,
csak nincsen életem.
én is mennék veletek.
Egyik felem őszinte, a másik buta: hisz egyedi vagyok!
Csak épp sok az ilyen fajta.
Sok mindent tudok, fele haszontalan, de sebaj,
valahogy úgyis eladom magam majd.
Prostituált leszek, a lélek kurvája; de érdekel ez?
Számomra nem dráma.
Magányos lehetek, ugyan, hisz az nekem az ihlet,
csak a lényeg: őszintének tűnjek.
Igazi művészek, számítok rátok:
váltsátok meg helyettem is a világot.
S igazi szerelmek, hagyjatok engem,
boldog vagyok így is,
csak nincsen életem.
2010年2月1日月曜日
Hugy vagy?
Jaj jaj jaj dejó, hó a kutyáknak jaj de jó!
Japánban élni ej dejó!
Készítem a vacsorát ej dejó,
van miből ej, de jó!
Répa-leves, cintányér
hús sütve, töltelék babér
kesztyűs tájon repkedő
virágmintás keszkenő.
Itten eztet szeretik
a sült hagymát meg nem eszik
rátelepszik abélre
kihányod másnap délre.
Kinek inge hányinger
Nem tudja mikor kel
fellép akaratosan
de nem vesz senkit komolyan.
itthon ülök nem máshol
reszketek a magánytól
kiveszem a pisztolyom
csakhogy éppen nincs nagyon.
Ha lenne sem használnám,
de talán ledarálnám
a boldogságot erősen.
Vagy inkább lelőjem?
Japánban élni ej dejó!
Készítem a vacsorát ej dejó,
van miből ej, de jó!
Répa-leves, cintányér
hús sütve, töltelék babér
kesztyűs tájon repkedő
virágmintás keszkenő.
Itten eztet szeretik
a sült hagymát meg nem eszik
rátelepszik abélre
kihányod másnap délre.
Kinek inge hányinger
Nem tudja mikor kel
fellép akaratosan
de nem vesz senkit komolyan.
itthon ülök nem máshol
reszketek a magánytól
kiveszem a pisztolyom
csakhogy éppen nincs nagyon.
Ha lenne sem használnám,
de talán ledarálnám
a boldogságot erősen.
Vagy inkább lelőjem?
Kereplős agyagminta
Kétféle tojás létezik: egy, ami bennem van, és egy ami a másokban. Lényegi különbség: egy a végtelenen. Azaz nem sok.
Ez volt a rövid bevezető a hétvégémhez. Most jön a java.
Ez volt a java. Most jön a befejezés. Kései oxidációs korszakomba érve kijelenthetem, hogy téves információkkal nem rendelkezem. Amint már mondtam többször is, hibátlan vagyok, az összes szempontból. Csak azt tudnám, hogy a freedom is the dead nevű barátom miért jár templomba. Ja, de tudom. Gonoszkodásból jeles voltam régebben, ma meg már tanítom. Akinek nem inge, kapjon be egy Túró Rudit.
A lányokkal hogy állok? Ebből a szempontból is hibátlan vagyok. Ugyanis jelenleg (akárcsak eddig, és a továbbiakban is) nincs jelentkező, aki elnyerhetné a hűségtől túlcsorduló bal karomat, valamint féltékenységgel ugyancsak megrakott jobbomat. Kénytelen vagyok azt mondani, hogy recece, és ismételten recece. Megtekinthető vagyok az épp aktuális tartózkodási helyemen, kérem, aki magáévá akar tenni, fáradjon oda.
Algyő
Ez volt a rövid bevezető a hétvégémhez. Most jön a java.
Ez volt a java. Most jön a befejezés. Kései oxidációs korszakomba érve kijelenthetem, hogy téves információkkal nem rendelkezem. Amint már mondtam többször is, hibátlan vagyok, az összes szempontból. Csak azt tudnám, hogy a freedom is the dead nevű barátom miért jár templomba. Ja, de tudom. Gonoszkodásból jeles voltam régebben, ma meg már tanítom. Akinek nem inge, kapjon be egy Túró Rudit.
A lányokkal hogy állok? Ebből a szempontból is hibátlan vagyok. Ugyanis jelenleg (akárcsak eddig, és a továbbiakban is) nincs jelentkező, aki elnyerhetné a hűségtől túlcsorduló bal karomat, valamint féltékenységgel ugyancsak megrakott jobbomat. Kénytelen vagyok azt mondani, hogy recece, és ismételten recece. Megtekinthető vagyok az épp aktuális tartózkodási helyemen, kérem, aki magáévá akar tenni, fáradjon oda.
Algyő
2010年1月26日火曜日
Szép az idő, rohaggyá meg
Láttam ma két elütött kulcstartót. Eszembe jutott róla a szomszéd kutyája, amit még tavaly üttem el.
De ezek a kulcstartók olyan aranyosak voltak, hogy be kellett szaladnom egy elhagyatott sikátorba egy japán lakótelepen, mert úgy elkezdtem zokogni, mint egy rühes mosómedve. Kínok kínja, a nemlétezés örök veresége!
Miért, kamiszamák, miért kellett azt a két kis izét kicsinálni? Kedvesen fityegtek a lány telefonján és kulcsán, rájuk mindig lehetett számítani, békések voltak, de egyben szenvedélyesek is, pont olyan, mint ÉN! Hát rám is ez vár? Minden igaz emberre ez vár?
Mindegy, most azt hiszem elvesztettem a hitem egy időre. Addig is próbálok magamhoz térni. Már két hete nem is tudok iskolába menni emiatt, a konzulensem már aggódik, mert azt mondtam neki, hogy én ezt lábon nem tudom kihordani. El kell mennem valami békés fürdőbe, vagy nem is tudom, talán a hegyekbe, valahová ahol feltöltődhetek lélekenergiával (気). De mi van ha ott is valami rémség vár? Mi van ha kibelezett plüssnyuszit találok egy fához kötözve, megerőszakolva? Akkor végleg összeomlanék.
Ez életem legsötétebb időszaka, valahogy kérlek segítsetek át ezen.
Ja, de most mennem kell, most kopogott Lüi, a szomszéd, megyünk karaokebárba. Remélem ott lesz az a múltkori csajó, nem tudom hogy hívják, gondolom Tomiko, vagy ilyesmi...Alig várom, behúzok nyóctíz sört, jó nagyot énekelek, elverek egy két emberkét táncban, aztán rendelünk egy pizzát, és megnézünk nálam valami fajintos vígjátékot!!! Tök zsír, minden este ezt küldjük!!!
Hjajj...
De ezek a kulcstartók olyan aranyosak voltak, hogy be kellett szaladnom egy elhagyatott sikátorba egy japán lakótelepen, mert úgy elkezdtem zokogni, mint egy rühes mosómedve. Kínok kínja, a nemlétezés örök veresége!
Miért, kamiszamák, miért kellett azt a két kis izét kicsinálni? Kedvesen fityegtek a lány telefonján és kulcsán, rájuk mindig lehetett számítani, békések voltak, de egyben szenvedélyesek is, pont olyan, mint ÉN! Hát rám is ez vár? Minden igaz emberre ez vár?
Mindegy, most azt hiszem elvesztettem a hitem egy időre. Addig is próbálok magamhoz térni. Már két hete nem is tudok iskolába menni emiatt, a konzulensem már aggódik, mert azt mondtam neki, hogy én ezt lábon nem tudom kihordani. El kell mennem valami békés fürdőbe, vagy nem is tudom, talán a hegyekbe, valahová ahol feltöltődhetek lélekenergiával (気). De mi van ha ott is valami rémség vár? Mi van ha kibelezett plüssnyuszit találok egy fához kötözve, megerőszakolva? Akkor végleg összeomlanék.
Ez életem legsötétebb időszaka, valahogy kérlek segítsetek át ezen.
Ja, de most mennem kell, most kopogott Lüi, a szomszéd, megyünk karaokebárba. Remélem ott lesz az a múltkori csajó, nem tudom hogy hívják, gondolom Tomiko, vagy ilyesmi...Alig várom, behúzok nyóctíz sört, jó nagyot énekelek, elverek egy két emberkét táncban, aztán rendelünk egy pizzát, és megnézünk nálam valami fajintos vígjátékot!!! Tök zsír, minden este ezt küldjük!!!
Hjajj...
jó cuc c
Vettem ma 12 g zöldet. Lett volna Black is, de azt nem tudom milyen, azt még csak a szomszéd csipmánk próbálta. Mondjuk aszonta neki bejött. Mindegy, eltolom én ezt, amit vettem, egyelőre ez is megteszi. Ja, multkor a izé, Zsóka a fölcintről aszondja, hogy vett pirosat, 1 g 2000 jen (ezt mondjuk itt lyen-nek mondják), azt mondta, hogy az ütős cucc, de kezdőknek nem ajánlja, mert lelassít, mint malackát a szembeszél. Én meg kekszelek az ilyenektől, multkor is úgy felpörögtem egy gé kínai sárkánytól, hogy a pupilláim akkorák lettek, mint két frizbi.
Mindenesetre ezt a zöldet eltolom, ha bejön, akkor majd megírom a csávó számát, akitől vettem, de úgy hívjátok, hogy limitált a széria. Tudom, hogy ti is rá vagytok zakkanva otthon a cuccra, hát, ilyen az, ha valaki rászokik a teázásra.
Mindenesetre ezt a zöldet eltolom, ha bejön, akkor majd megírom a csávó számát, akitől vettem, de úgy hívjátok, hogy limitált a széria. Tudom, hogy ti is rá vagytok zakkanva otthon a cuccra, hát, ilyen az, ha valaki rászokik a teázásra.
2010年1月25日月曜日
idő
Jaaj, olyan jó volt ma fetrengeni egész nap...tanulnom kellett volna, de a francba is vele. Én nem kelek ki, csak ha kedvem van. Nekem aztán nem mondja meg senki, hogy mit csináljak. Van jobb dolgom is, mint olvasni.
Például ma feküdtem, és tv-t néztem egész nap. MArha jó volt, meg rendeltem pizzát, és csak zabáltam. Háromszor is rendeltem, a portás már ki volt bukva, de elküldtem anyjába, azt csinálok, amit akarok. Ja, holnap vizsga, de már legalább 4-szer elolvastam az anyagot, szóval a tököm ki van, már biztos tudom, másrészt meg hülyeségeket nem tanulok. Asszem valami kanjis vizsga lesz, de olyan hülye szavak vannak, amiket tuti sosem fogok használni, pl ilyenek: 災害,被災者,戦災 szóval jó nagy hülyeségek. Nem is értem itt a tanárokat, miért nem olyanokat tanítanak, amiket használhatnék is a pályán, vagy ilyesmi. Na mindegy, nem is érdekel, mert amúgy is csak azt vagyok köteles megtanulni, amit akarok, nekem senki nem mondhatja meg, hogy mikor mit csináljak.
Érted?
Például ma feküdtem, és tv-t néztem egész nap. MArha jó volt, meg rendeltem pizzát, és csak zabáltam. Háromszor is rendeltem, a portás már ki volt bukva, de elküldtem anyjába, azt csinálok, amit akarok. Ja, holnap vizsga, de már legalább 4-szer elolvastam az anyagot, szóval a tököm ki van, már biztos tudom, másrészt meg hülyeségeket nem tanulok. Asszem valami kanjis vizsga lesz, de olyan hülye szavak vannak, amiket tuti sosem fogok használni, pl ilyenek: 災害,被災者,戦災 szóval jó nagy hülyeségek. Nem is értem itt a tanárokat, miért nem olyanokat tanítanak, amiket használhatnék is a pályán, vagy ilyesmi. Na mindegy, nem is érdekel, mert amúgy is csak azt vagyok köteles megtanulni, amit akarok, nekem senki nem mondhatja meg, hogy mikor mit csináljak.
Érted?
Eddig
Eddigi tanulmányaim során itt Japánban jó sokat haladtam. Tulajdonképp a fejlődésről van itt szó. Ez a lényeg, az előrelépés. Sosem szabad lassítani, mindig a maximum felett kell teljesíteni. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Mindig is eszerint éltem. Csak rá kell nézni az eredményekre.
Mindent meg kell tenni a siker érdekében, és hogy minél előbbre jusson az ember. Ha csak az árral úszunk, mi értelme az életnek (amúgy ez az ún. ukiyo-érzés)? Szépen, napról napra, lépésről lépésre kell haladni, és sosem feladni! Bármilyen akadály is gördüljön elénk, mindig meg kell mászni! A jég hátán is meg kell tudni élni. Mindig is ezt mondtam: ganbatte (ezt vizsgák előtt szokták mondani, olyan mint evés előtt a jó étvágyat).
Én sosem lassulok le, mindig 1000-szeres szinten pörgök, még álmomban is ismételek. Igen, hát, nem is mondom az ismétlés milyen fontos. Ez az ember épülésének egyik alapja. A folyamatos ellenőrzés pedig a bizalomé. Hát láttatok-e már olyan állatot, mely a ketrecben marad, ha az nincs becsukva?
Meg kell mondanom, elég büszke vagyok magamra, de nem csak azért mert látni, hogy megérte ide kijönnöm, hanem azért is, amit nem látni. Például amiről eddig beszéltem.
E
Mindent meg kell tenni a siker érdekében, és hogy minél előbbre jusson az ember. Ha csak az árral úszunk, mi értelme az életnek (amúgy ez az ún. ukiyo-érzés)? Szépen, napról napra, lépésről lépésre kell haladni, és sosem feladni! Bármilyen akadály is gördüljön elénk, mindig meg kell mászni! A jég hátán is meg kell tudni élni. Mindig is ezt mondtam: ganbatte (ezt vizsgák előtt szokták mondani, olyan mint evés előtt a jó étvágyat).
Én sosem lassulok le, mindig 1000-szeres szinten pörgök, még álmomban is ismételek. Igen, hát, nem is mondom az ismétlés milyen fontos. Ez az ember épülésének egyik alapja. A folyamatos ellenőrzés pedig a bizalomé. Hát láttatok-e már olyan állatot, mely a ketrecben marad, ha az nincs becsukva?
Meg kell mondanom, elég büszke vagyok magamra, de nem csak azért mert látni, hogy megérte ide kijönnöm, hanem azért is, amit nem látni. Például amiről eddig beszéltem.
E
2010年1月17日日曜日
rá jöttem
rá jöttem, hogy Jappán egy szupis államka, mert jól lehet itt biciglizni. Tulajdonképen nem csak ezért is jó, hanem mert van még egy csomó okai. Például a sok hal, meg a sok halevés, meg a fogások. Szeretem a bőrös halakat, a fogasokat, meg a fogas halakat is. Ezen kivűl még lehet egy csomót jáccani, meg jáccásiból verekedni a csávókkal a téren. Látható, ahogy folyik az orrukból a vér.
Amúgy meg Jappán egy jellegzetessége a lyukúhíd. Nagyon szép, Szidniből hozatta a jappán cár, hogy béke legyen a két sziget között. Az elszigetelődés ellen, haha haha. nyihaha.
Meg egyszer jappánban kitört a vulkán, amit pompeinek hívtak. Pont ott volt alatta a vezúv (とんかち) nevű városka, és szétégette a forró vulkán a embereket. Olyan forró volt, hogy még a lávát is elég ette.
Ja, fontos információ: jappánban nem becsöngetnek az órákra, hanem bezenélnek. Olyan aranyosak, a helló kitti zenéjét jáccák, amiben szerepel az úr az űrből. Ajánlom mindenkinek, régi NDK-s mese, jappán szinkronnal érdemes nézni.
A 12 majom meg nekem nem is teccett, csak a Karcsi miatt néztem meg, mert aszt mondta, hogy jó szerinte. Most voltam 4D moziba, nagyon dúrva. Olyan, hogy megy a két dé, aztán meg vannak hangok, az a harmadik, a negyediket meg nem lehet látni, mert az emberi szem nem 4 dére van kitalálva.
Szóval hepi hétvége volt, kár hogy már hétvégevége van. Holnap meg jön a hét.
Egró
Amúgy meg Jappán egy jellegzetessége a lyukúhíd. Nagyon szép, Szidniből hozatta a jappán cár, hogy béke legyen a két sziget között. Az elszigetelődés ellen, haha haha. nyihaha.
Meg egyszer jappánban kitört a vulkán, amit pompeinek hívtak. Pont ott volt alatta a vezúv (とんかち) nevű városka, és szétégette a forró vulkán a embereket. Olyan forró volt, hogy még a lávát is elég ette.
Ja, fontos információ: jappánban nem becsöngetnek az órákra, hanem bezenélnek. Olyan aranyosak, a helló kitti zenéjét jáccák, amiben szerepel az úr az űrből. Ajánlom mindenkinek, régi NDK-s mese, jappán szinkronnal érdemes nézni.
A 12 majom meg nekem nem is teccett, csak a Karcsi miatt néztem meg, mert aszt mondta, hogy jó szerinte. Most voltam 4D moziba, nagyon dúrva. Olyan, hogy megy a két dé, aztán meg vannak hangok, az a harmadik, a negyediket meg nem lehet látni, mert az emberi szem nem 4 dére van kitalálva.
Szóval hepi hétvége volt, kár hogy már hétvégevége van. Holnap meg jön a hét.
Egró
2010年1月16日土曜日
aiuoe
Tudtátok, hogy a japán ábécé más mint a miénk? Ők aiueo-nak hívják. Fura, mert mindent direkt máshogy hívnak, mint mi. Ez szerintem bosszú, a 2. olajháború miatt (kre.2).
Szóval az ábécéjük is más, de ez semmi, még a CBA nevű boltokat oeuia-nak nevezik! Már csakazértis. Milyen kis bosszúálló nép ez! És ráadásul ilyen sunyi módszerekkel.
Ezt nemrég tanultuk egy órán, aminek most nem jut eszembe a neve. Asszem "Bevezetés a japán ábécébe I". Jó kis óra, de az ábécé felénél már tele volt vele a hótököm. A tanár meg kicsit ódivatú...klasszikus kínaiul beszél, szóval néha nehéz megérteni, ráadásul néma. Tehát jelbeszéddel klasszikál. Nem mondom, fura fazon, asszem elfelejtettem hogy hívják. Talán Kukira sensei (szenszei), vagy valami hasonló. És szereti a fecskéket.
Szóval az ábécéjük is más, de ez semmi, még a CBA nevű boltokat oeuia-nak nevezik! Már csakazértis. Milyen kis bosszúálló nép ez! És ráadásul ilyen sunyi módszerekkel.
Ezt nemrég tanultuk egy órán, aminek most nem jut eszembe a neve. Asszem "Bevezetés a japán ábécébe I". Jó kis óra, de az ábécé felénél már tele volt vele a hótököm. A tanár meg kicsit ódivatú...klasszikus kínaiul beszél, szóval néha nehéz megérteni, ráadásul néma. Tehát jelbeszéddel klasszikál. Nem mondom, fura fazon, asszem elfelejtettem hogy hívják. Talán Kukira sensei (szenszei), vagy valami hasonló. És szereti a fecskéket.
2010年1月14日木曜日
arigató
Köszönöm szépen mindenkinek a sok-sok kommentet, jó tudni, hogy csak azért, mert elutaztam, még nem szartok a fejemre. Néha el is érzékenyülök, olykor krokodil-könnyeket hullajtok...szép dolog ez, és szép, hogy a technika lehetővé teszi számunkra az internetet, mely még a pedofil meg animal pornót leszámítva is egy csodálatos dolog! csodálatos...jaj, ne, megint könnyezek...
Bocsánat, ki kell szaladnom a mosdóba
Bocsánat, ki kell szaladnom a mosdóba
2010年1月12日火曜日
ZOINKS
Jáj, ellepték a csótányok a szobámat!!!! Múltkor kötöttpulcsi, most meg ez...
Ezek a maflák meg egyfolytában csak valami hülye szót makognak...mi is? Ja igen, suszi. Vagy suci? Szusi, nem tudom banyek, de ezek meg tálcán hozzák be ezeket a szucsi nevű csótányokat. Ezért utálok itt lenni, mert még egy rendes atomsugárzást sem képesek produkálni, hogy kidögöljenek ezek a szarok. Itt egy kép
Na mindegy, hogy ne rinyáljak annyit, mondok jót is: felfedeztem, hogy vendéglátó országomnak igen kedves szokása van: mindig feltalál valamit. Ugye, mivel nálunk ez ritka, ez engem eléggé meglepett. Most például egy fickó találta fel az olyan papucsot, aminek a sarkába áram van vezetve, és ha mondjuk rálépsz a földön heverő telefonodra, vagy laptopodra, vagy tudomisén fényképezőmasinádra, akkor egyből elkezdi tölteni azt. Jó, mi? Így a szobában történő fel-alá nyargalást is hasznossá lehet tenni. Ezért imádom a kutatókat. Mint például egyik nagy mesterem Kakasi szenszei (a szenszei az tanárt jelent, de néha az orvosoknak is ezt mondják...gondolom azok, akik egykor az adott orvos diákjai voltak...mondjuk akkor jó sokan lehetnek, na mindegy). Ő mindig feltalál valamit; múltkor is feltalálta az intelligens wc papírt: ha tekersz belőle, akkor észreveheted hogy 10 centinként be van kicsit lyukacsozva!!! Tehát 10 centis darabokra tudod szedni, így mérőeszközként is használhatod! Pl meg akarod mérni milyen magas vagy? Tépkedj annyit hogy pont akkora legyen a földön kifektetve melletted, mint te! És megszámolod, megszorzod 10-zel és pont annyi centi magas vagy!!! Ez ám a rendkívüliségesség! De múltkor pl azt mértem meg, hogy mekkora a takaróm, ugyanis a takarókról tartottam kiseőadást. Szóval rohadt hasznos. Legközelebb majd szólok Kakasi senseinek, hogy írjon néhány sort nektek!!
cső
Ezek a maflák meg egyfolytában csak valami hülye szót makognak...mi is? Ja igen, suszi. Vagy suci? Szusi, nem tudom banyek, de ezek meg tálcán hozzák be ezeket a szucsi nevű csótányokat. Ezért utálok itt lenni, mert még egy rendes atomsugárzást sem képesek produkálni, hogy kidögöljenek ezek a szarok. Itt egy kép
Na mindegy, hogy ne rinyáljak annyit, mondok jót is: felfedeztem, hogy vendéglátó országomnak igen kedves szokása van: mindig feltalál valamit. Ugye, mivel nálunk ez ritka, ez engem eléggé meglepett. Most például egy fickó találta fel az olyan papucsot, aminek a sarkába áram van vezetve, és ha mondjuk rálépsz a földön heverő telefonodra, vagy laptopodra, vagy tudomisén fényképezőmasinádra, akkor egyből elkezdi tölteni azt. Jó, mi? Így a szobában történő fel-alá nyargalást is hasznossá lehet tenni. Ezért imádom a kutatókat. Mint például egyik nagy mesterem Kakasi szenszei (a szenszei az tanárt jelent, de néha az orvosoknak is ezt mondják...gondolom azok, akik egykor az adott orvos diákjai voltak...mondjuk akkor jó sokan lehetnek, na mindegy). Ő mindig feltalál valamit; múltkor is feltalálta az intelligens wc papírt: ha tekersz belőle, akkor észreveheted hogy 10 centinként be van kicsit lyukacsozva!!! Tehát 10 centis darabokra tudod szedni, így mérőeszközként is használhatod! Pl meg akarod mérni milyen magas vagy? Tépkedj annyit hogy pont akkora legyen a földön kifektetve melletted, mint te! És megszámolod, megszorzod 10-zel és pont annyi centi magas vagy!!! Ez ám a rendkívüliségesség! De múltkor pl azt mértem meg, hogy mekkora a takaróm, ugyanis a takarókról tartottam kiseőadást. Szóval rohadt hasznos. Legközelebb majd szólok Kakasi senseinek, hogy írjon néhány sort nektek!!
cső
2010年1月11日月曜日
ajjjaj
Lezuhantam egy repülővel egy lakatlan szigetre. Úgy volt, hogy csak kiruccanunk a sarokra egy sörért, de aztán jött ぴなsensei (szenszei), és megkért, hogy vigyük már le a konténerbe az egyik szofáját. Mármint én, meg a sör. Nekiindultam, de megállított a postás; "mia fa** van haver?" mondtam neki. Ja, mert itt japánban a postásokat lenézik mint a zállat, kutya alatt van a szintjük nekik. Egyrészt zöldek, másrészt hülyék. Na, szóval leszólított, majd adott egy levelet. Képzeljétek, egy repjegy volt benne Rio-ba, (repülővel 40 perc/minute). Szerintem Isten volt, postás képében. Vagy egy az istenek közül. Vagy a postások istene. Lényeg a lényeg, el is indultam Rioba, ami gyalog negyven perc, repülővel kb 2 nap, és egyszercsak beszaladt a pincér csaj, vagy hogy is hívják, és mondta, hogy le fogunk zuhanni, úgyhogy gyorsan vegyem magamhoz az összes alkoholt, amit találok. Jóvan, mondom, ott egy sör, itt egy viszki, felnyaláboltam őket, oszt lezuhantunk. Most itt szopom a brét, egy rohadt szigeten, de hálistennek wifi van, meg találtam egy laptopot, bár a pilóta fejéből kellett a sarkát kihúznom. Szóval a sziget elég kemény, tele van kicsi benszülöttel, akik folyton valami baromságot makognak...kb így érezhetett Kolombusz, mikor felfedezte Japánt. Na mindegy, egyelőre annyit sikerült kiszednem belőlük (ja, mert angolul egyik se tud), hogy rámutattak egy képre, ami az ő szigetük lehet!!!! Ha valaki felismeri, akkor utaljon már a bankszámlámra egy ROHADT HAZAREPÜLŐJEGYET! Tök rossz itt:(:(:(
Tehát a kép:
Tehát a kép:
2010年1月8日金曜日
Új diák
Csapszeg mindenkinek!
Képzeljétek, voltam majmokat nézni egy hegyen (aminek most nem jut eszembe a neve, valami hiej, vagy nem is tudom, de mindegy is, mert az a lényeg, hogy ti még nem voltatok ott). És ott voltak a majmok, és almát ettek, és fúj, de büdösek voltak, mármint majmok, nem az almák. Azt mondta a gondozó (aki egy férfi volt, nagy kalappal, és látszott, hogy valami nagy gond nyomja a vállát. Lehet, hogy elhagyta a felesége, vagy épp a gyermekének vakbél-gyulladása volt. De az is lehet, hogy agglegény, és épp ez a baj, hogy nem találta meg élete párját, pedig annyit dolgozik, rendes ember, a légynek sem ártana. Igen, talán ez a baj. Látszik, hogy eltöpreng: "Talán ez a baj? Kicsit rosszabbnak kéne lennem? Igen, leszarok mostantól mindenkit, csakis én leszek a legfontosabb. Ha macska lép elém, belerúgok. Ha elesik egy néni, kiröhögöm". Szóval elég kész volt) hogy bemehetünk közéjük.
Be is mentem, mondjuk kekszeltem mint az állat, hogy valamelyik torkonharap és elvérzek, de ezek békés makik voltak, sőt, kimondottan olyanok voltak, mintha be lennének drogozva. De volt egy, amelyiknek a szeme se állt jól, nagyon huncut kis példánynak tűnt. Odaugrott mellém, és kikapta a kezemből a táskámat, és amit benne talált az gyorsan a szájába tömte. Még jó, hogy nem votl nálam vibrátor, ehe-ehe. Na, de viccet félretéve, megette az irataimat is, többek között a diákomat. Mondta a gondozó (aki most már kicsit vidámabb volt), hogy megvárhatom, amíg kiszarja, de őt igazából cseszettül nem érdekli. Na, kösz, gondoltam. Ezért el kellett mennem csináltatni egy új diákot. Elmentem egy diákigazolványfényképezőgépautomatához, és csináltattam egy képet. Nem mondom, hogy szar lett, de azért lehettett volna jobb is:S
Képzeljétek, voltam majmokat nézni egy hegyen (aminek most nem jut eszembe a neve, valami hiej, vagy nem is tudom, de mindegy is, mert az a lényeg, hogy ti még nem voltatok ott). És ott voltak a majmok, és almát ettek, és fúj, de büdösek voltak, mármint majmok, nem az almák. Azt mondta a gondozó (aki egy férfi volt, nagy kalappal, és látszott, hogy valami nagy gond nyomja a vállát. Lehet, hogy elhagyta a felesége, vagy épp a gyermekének vakbél-gyulladása volt. De az is lehet, hogy agglegény, és épp ez a baj, hogy nem találta meg élete párját, pedig annyit dolgozik, rendes ember, a légynek sem ártana. Igen, talán ez a baj. Látszik, hogy eltöpreng: "Talán ez a baj? Kicsit rosszabbnak kéne lennem? Igen, leszarok mostantól mindenkit, csakis én leszek a legfontosabb. Ha macska lép elém, belerúgok. Ha elesik egy néni, kiröhögöm". Szóval elég kész volt) hogy bemehetünk közéjük.
Be is mentem, mondjuk kekszeltem mint az állat, hogy valamelyik torkonharap és elvérzek, de ezek békés makik voltak, sőt, kimondottan olyanok voltak, mintha be lennének drogozva. De volt egy, amelyiknek a szeme se állt jól, nagyon huncut kis példánynak tűnt. Odaugrott mellém, és kikapta a kezemből a táskámat, és amit benne talált az gyorsan a szájába tömte. Még jó, hogy nem votl nálam vibrátor, ehe-ehe. Na, de viccet félretéve, megette az irataimat is, többek között a diákomat. Mondta a gondozó (aki most már kicsit vidámabb volt), hogy megvárhatom, amíg kiszarja, de őt igazából cseszettül nem érdekli. Na, kösz, gondoltam. Ezért el kellett mennem csináltatni egy új diákot. Elmentem egy diákigazolványfényképezőgépautomatához, és csináltattam egy képet. Nem mondom, hogy szar lett, de azért lehettett volna jobb is:S
2010年1月6日水曜日
2010年1月4日月曜日
Utazás a tengeralatt némi malőrrel
Ingyen kaptam ma egy szelet kenyeret. DEEEE!!!! Elcseréltem egy tengeralattjárós utazásra. A Yoshida prof nagyon genya tud lenni. Ő a konzulensem a Abrahammal együtt, aki a harmadik nagydoktoriját írja gasztronautikából. Az étkezés és csillagászat egy fura szintézise. Gondolom még ti sem hallóttatok róla, mármint a gasztronautikáról. Érdekes, de engem nem érdekel, csak a meiji (meidzsi) (ez egy korszak volt!) kori előzményei. Tulajdonképp nem is ez a lényeg.
Szóval, lementük a tenger alá, vagyis nem a tenger alá, csak a tengerszint alá. Bár ott a kanszáj földrengés (olajválság, Kr.e. 1) óta nincs valami nagy élet, csak halak. Tehát a csigákat kipusztította ez a kataklizma. A maják szerint 2012-ben is volt.
De azért izgi volt, főleg a bálterem. Ott lakik a kapitány, akit Némónak hívnak. Fura név. Azt jelenti, hogy "nincs nevem". Druszája Anonymus, pedig ő már rég nem él (2. olajválság, Kr.e. 2).
A jövő héten megint fura kirándulás lesz, Tókió mellett valami Monte Cristo vár minket a palotájába, lesz ingyékaja. Meg sőr, de csak félórányi.
Akkor majd írok megint, addig is mindenkinek jó hányást. Mármint havat, hihihihihihi!!!
http://gastronautica.net/
Szóval, lementük a tenger alá, vagyis nem a tenger alá, csak a tengerszint alá. Bár ott a kanszáj földrengés (olajválság, Kr.e. 1) óta nincs valami nagy élet, csak halak. Tehát a csigákat kipusztította ez a kataklizma. A maják szerint 2012-ben is volt.
De azért izgi volt, főleg a bálterem. Ott lakik a kapitány, akit Némónak hívnak. Fura név. Azt jelenti, hogy "nincs nevem". Druszája Anonymus, pedig ő már rég nem él (2. olajválság, Kr.e. 2).
A jövő héten megint fura kirándulás lesz, Tókió mellett valami Monte Cristo vár minket a palotájába, lesz ingyékaja. Meg sőr, de csak félórányi.
Akkor majd írok megint, addig is mindenkinek jó hányást. Mármint havat, hihihihihihi!!!
http://gastronautica.net/
2010年1月2日土曜日
terjeszkedés netovább
Látni egy két három négy megkerült a tévében kegyelemdöfés pedig a lézer gépi igazság aki gagyi nem tétova holott rálépési igazolvány. Tudniillik keserű bétóven a magyarok istene hajrá egyke volt nem pedig répatorta mert kilátszik a olvasok. Kettőre átjössz a hova. Remek elek, gyenge petrence, ablak marha sebes olyan mint a pékné módra. Tizenhat tonna zsírsavas ellök egy bérház, a liftakna dehogy rázuhan a lekvár mert. Ugye, hogy a dölyf zselés hiszen csudák márpedig gézengúz feri. Csigavér jépégé, húúú, kitört az eldorádó.
Újévre tekintetes úr széna-szalma bab alma, zsák a foltja, értelem zokszó.
Újévre tekintetes úr széna-szalma bab alma, zsák a foltja, értelem zokszó.
登録:
投稿 (Atom)
